Iskola
Iskolakezdés,
gyermeki rezgés,
lépdel a táska,
benne felejtés!
Hogy mehetnék iskolába?
Ágyba parancsolt a nátha.
Ártana a sok tudomány...
...Ha-ha-hapci!... és iromány.
Dolgozatot jelent be a tanár,
Felzúdul a sok csatár:
Ne!
Ne!
Múlik a tél
Enged a fagy
Egy kicsikét
Farsangozik
Az aprónép
Pici lányok
Szép tündérkék
Kis angyalok...
Megérte-e, megéri-e megbízni benned,
megelőlegezett - meddig legyen - hiteled,
egyéjszakás kaland csupán veled az élet,
vagy holtunkig tesszük majd - egymásnak - a szépet?
Gyerekek maszkabálja.
Ünnepek végén a vigadalmat kezdik,
a kisgyermek maskarába vedlik.
Maszkabálba mennek, majd
vígan ropják,
a boszorka Panninak senki sem
lopja el a botját!
Fáradtan, kimerülten dőlök hátra,
Kinek van kedve menni iskolába?!
Padba ült a kis csellengő,
csilingelt a sulicsengő,
ide kellett érni nyolcig,
táskájában furcsa holmik
Hatalmas üveghegyen túl,
Hol a morcos vakond túr,
Épült az állatiskola,
Sok kis állat jár ám oda,
Piros rácsos kapu mögött,
Elbújva a fűzfák között
Művelődik nyuszi, róka,
Meg számos madárfióka...
Ének zeng, gitár peng,
Iskola kezdődik,
Kisdiák a padban,
Könyv a kezében,
Okosodik.
Az első osztály végén
Keményen dolgoztál az első tanévben.
Büszkeség van most anya, apa szívében.
Minden egyes munkád nagyra értékeljük.
A búcsúdalt büszkén veled énekeljük.
Iskolámat az idő már benőtte,
az én osztályomban három sor pad állt,
a falon tábla, katedra előtte,
szinte eltakarva a magyartanárt.
Most még ringathat karom,
dúdolva álmot hozhatok reád,
becéző szavaim, tudom, megérted,
édesen hajlik dallama, neked, kicsi babám.
Gondolatban iskolámban jártam,
a hangszóró recsegve harsogott!
"Ballag már a vén diák..." ez hangzott,
s jó igazgatónk utat mutatott.
Elballag a sok diák,
Elhagyják ma az iskolát.
Egy kézfogás és vége,
Eltelt a négy év végre.