Iskola
Tanóráimon csak engem figyel,
gyönyörű, pislákoló szemeivel.
Az ajkai közé veszi a tollát,
csavargatja fényes, dús haját.
A zene és én
Zeneiskolába nem jártam,
de az elméletet bevágtam,
voltam hangszer közelében,
nem állt jól kezem ügyében.
Az elvesztett hírnév és az elvesztett barátok
A történet úgy kezdődött:
én voltam a központban.
Mindenki engem tisztelt,
a kiskirály sem élt jobban.
Régi, szép emlékek felidézése
Volt olyan, ki ellenségem,
Az ok az én bő beszédem...
Egyszer, március közepén
Feleltünk: Kristóf és én.
Az én feleletem hármast ért,
Kristóf felelete négyest ért.
Mikor beléptem a régi iskolánkba,
örömmel gondoltam rá az ifjúságra.
Rengeteg szép emlék tolul az agyamba,
nem ismerek ifjúkori önmagamra.
Pápaszemes, öreg bagoly
ült a fán és huhogott.
Megosztotta mindenkivel
mindazt, amit ő tudott.
Lassan telnek a percek
A biosz könyv felett,
Elejtem ceruzám
Az új szavak láttán.
visszhangzik ott minden.
a beton is veri
vissza, hogy mit vétesz,
vétek én is, de mit?
Nekem nincsen bakancslistám,
és olyan nem is volt soha,
nekem nem volt gyerekszobám,
meg nem is jártam oviba.
Rögös az út, nincs még vége,
előtted a nehézsége,
szokatlan a sok változás,
új kikötők, új állomás
Iskolakezdés,
gyermeki rezgés,
lépdel a táska,
benne felejtés!
Hogy mehetnék iskolába?
Ágyba parancsolt a nátha.
Ártana a sok tudomány...
...Ha-ha-hapci!... és iromány.
Dolgozatot jelent be a tanár,
Felzúdul a sok csatár:
Ne!
Ne!