Iskola
Köpenyt húzott az ősz,
ködlepelt terített szét,
így kezdődik az új tanév.
Ez a nyár is elszelelt,
Írtam rövid verseket...
Almafa álldogál a kertben,
Ágain bőven terem a finom gyümölcs.
Béka brekeg a tóparton.
Ceruza koppan az iskolapadon,
Csilingelnek az aprócska betűk.
Szeptemberben jöttem
Zalaegerszegre,
akkor láttam meg Őt
először a téren.
Elballagott a vén diák,
kijárta az iskolát,
megelőzte már a fiát,
szerzett egy új diplomát.
Sok-sok év, ami végtelennek
tűnt, az most elröpült,
hirtelen vége lett.
Ezért e sok virág.
Ballag már a dédunokám,
óvodának vége van,
elkezdődik az iskola,
tanulásnak tétje van.
Hátadat pettyes batyu nyomja,
Szívedet emlékek sokasága fonja.
Cipeled a sok-sok év óráit,
Leszakítod a kitartás rózsáit.
Gyorsan elszálltak az évek,
fakulnak a szép napok,
itt hagyom az iskolámat,
már egy ballagó vagyok.
Sok az egyes, sok a kettes,
szól az anya keservében,
végigméri a kis tettest,
miközben mennek a téren.
Kicsiny kromoszóma kettőződik,
A mitózis így kezdődik.
Búsult a maghártyában egyedül,
S vigad, amint testvére kerül.
Tanárként dolgozni
nem mindig áldás,
enyém az öröm
és enyém a bántás.
Iskolába ment a lajhár.
Érdekli az alvástantárgy.
Azt hallotta az erdőben,
van ilyen, hát ment is bőszen.
Új a tanéved,
osztályod vár ma terád,
indul az élet!
Gyermekként még imádtam játszani
- és felnőttként sem vetem meg a jót -
de amit egy közösség egy emberrel tud művelni,
az sokszor még ma is szívembe fojtja a szót.