Isten
Ha csak egy pillanat tört részében
Hozzád érhetnék,
Ha csak egy fuvallattal jött gondolat
Szívedben lehetnék,
Ha csak annyit mondhatnék...
Elvesztettelek! Elvesztettem magam!
Eltévedtem. Nem tudom, merre visz utam.
"Elkészült hát a mestermű,
tökéletes, mint egy óramű;
fogaskerekeinek folytonos forgása
hoz állandó változást a világba."
Zafír zajban fürdő lelkek
szalmaszálon megpihennek,
felvágynak a Jóistenhez,
Ő majd segít minden egynek
letenni a mázsás terhet...
Húsvét vasárnapján
üdvözlök mindenkit,
nem olvasok névsort,
nem hagyok ki senkit.
Gyermekkori hittanóra:
Jézus szava tanít jóra.
Egy-egy tövis egy-egy bűnünk,
imádkozzunk, higgyünk, küzdjünk!
A semmi közepén létezik egy város,
Zajlik itt az élet, igaz, nem szabványos.
Nem röpködnek soha itt káromló szavak...
Álmából kél a szunnyadó természet,
Ásítva ébredez, nyújtózik a táj,
Rügyet sóhajtva ringat új meséket,
Fátyol-zöldet lebben kócos fűzfaág.
Hálát adok Néked, Istenem,
mert részed lehetek e testben.
Saját képedre teremtettél,
s belém lehelted a Lelked.
Hatalmas mennydörgés
töri meg a csendet,
Uram, félelmemben
én Téged követlek.
Nézz le rám, ó, hogy is hívják,
Nagyhatalmú, kit nem nevezek.
Zúdítsd rám bűneim súlyát,
A keresztem hadd vigyem el.
Azt mondják, a nyuszi húsvéti.
Na de akkor mi, kérem, a bárány?
Hisz nem repül szelek szárnyán, s
ha jól tudom, nem is fácán.
Hálát adok neked, Uram,
mindenemért, amim csak van.
Köszönöm a gyermekeim,
legigazabb szeretteim.
Viharban megbújó csend vagyok,
a szünet, ami egyensúlyt teremt,
a káoszban rejlő, ősi egységesség,
az oszthatatlan féktelenség.
Zúgjon hát égnek-földnek népe,
Téged akkor magához ölelt már az Isten,
Nincs az a tőr, mi eztán megsebezzen,
Csak a végtelen kegyelem marad meg...