Isten
Seregély-álcás szent
a tükörsíkú szem,
könnyes sípokon daloló.
Azt mondták, öreg,
Pedig ő volt az élet.
Azt mondták, fiatal még.
Pedig csak vágyaktól égett;
Azt mondták, gonosz.
Magányosan, maszkban
fut az élet lassan.
És ez a kettő hónap már
maradhat örök...
Keressük meg belső útjainkat,
"Látogassuk"meg álmainkat,
Szép emlékeinket...
Kupidó vagyok, a szerelemnek istene,
Enyém a romantikának bűvös ereje.
Aranyat, ezüstöt halmozok össze.
Ékszerek fénye vinne előbbre?
Megszűnik minden, e földi kínom?
Átvisz a kincs a szivárványhídon?
Ha lenne koromból gömbölyűszép száz év,
nézhetnél akkor is szerelmesen rám még,
s az ezernyi ránccal is kedves arcomra,
ha rajta nem múló mosolyom ragyogna,
és hangom hallatnám varázsos énekként...
Érzed a változást, amely elindult benned,
Sejted, hogy ez még csak a kezdet.
Tudod, hogy meg kell történnie,
S nem azon tépelődsz, hogy megéri-e.
Ébredező tekinteted befelé fordul,
Mit vagy kit találsz ott kiindulópontul?
Az én kedvesemnek
megvan az öröme,
megszületett Vince,
fia örököse.
Adjon a mindenható,
jóságos Atya a ti lelketekben
nagy világosságot, elég erőt
ahhoz, hogy érzéseitekben,
cselekedeteitekben, beszédeitekben
az igazság törvénye szerint tudjatok élni.
Isten:
Nézz le a Földre te, nézz fel az égre ma, hol van az álmod?
Régi, kiszáradt erdeid éke lehullt az avarba,
Nap sugarára a cinke se rebben, éneke halk már!
Álmodjuk együtt a keresztnek szentségét!
Álmodjuk együtt: a megváltás megtörtént!
A 14 stáció
1. Pilátus által halálra ítéltetett.
2. Vállán nehéz keresztet vitetett.
3. Kereszt súlya alatt először elesett.
4. Keresztúton szent anyjával találkozván,
igaz szeretetet sugározván.