Ital
Barázdát szánt arcomra a közöny,
üresség marja mélyre ráncaim.
Gépiesen iszom meg a söröm,
lecsorgó habját bámulom, amin
egy újabb magányos nap ér véget.
A bárpult tükrében látszik a hold,
foltja helyébe képzellek téged...
Elcsókolatlatlan csókok, átöleletlen ölelések
Megint a jól ismert álmomban vagyok,
Ahol ismersz, szeretsz, veled együtt vigadok.
A Nagy ház folyosóin kereslek,
S te találsz meg az egyik teremben.
Karodat érzem, átjár a régi, jó ölelés,
És az egyre erősebb szívverés.
...Bujdosnak emlékeim,
Valóságnak üstjében
Elforrnak reményeim.
Megkérdezném, kedves babám,
"mért nézel rám ilyen bambán?"
Talán többet velem lennél,
hogyha kedvemre is tennél!
A kocsmából hazafelé (női oldal)
Felöltöztem dögös cuccba,
az uramat várom,
finomsággal, gyertyafénnyel
kényeztetném párom.
Gazdagok és szegények - megosztott a világ,
Nagy vagyonok ördögének víg nyomora rág,
Éhezőnek némi italt, szilvóriumot,
Kilakoltatónak adj moratóriumot.
Szerelem volt rögtön, az első látásra,
már csak a paptól várt földi áldásra,
ifjú pár nyújtotta egymásnak kezét,
az ég szégyenkezve hunyta le a szemét.
Mily bódulat szerelem és ital,
boldogságra mind a kettő utal,
és mindkettőt fájdalom illeti,
ha titkolja vagy fennen hirdeti.
Az év végét várja minden ember,
örülhet, hogy itt van már szilveszter.
Vidám kedvvel most őt köszöntheti,
az óév elmúlt, tán öröm neki.
Úgy szeretem a pálinkát,
Meg is jártam több száz kocsmát,
Hisz orvosságos minden cseppje.
***...
Közel ötven éve történt ez az eset,
Egy lakodalomban fújták a mély rezet,
Közben a násznép mulatott a porban,
Elrepült a bánat mindjárt, azon nyomban.
Bánat járta át agyát,
Fejbe csapta valami álomfoszlány,
Mi ott motoszkált,
Mikor az úton poroszkált.
Öleled még a szeszt, testvér, vagy már csak ő ölel
s csókol vadul, berángatva kapualjakba?