Játékosság
Mint
kis gyöngyök a héj felett,
cseppenni a mély felett.
Mint
hold lánya a tó felett,
táncolni az éj felett.
Szüreti gyerekfejtörő
A nevemet eltitkolom,
megfejtését rátok bízom,
kitalálja, aki szeret,
figyeld mesém, s törd a fejed:
Bennem lakik a napsugár,
a vidám, csodás, forró nyár,
boglyas tincsben ölelkezem,
rozsdás lomb a rejtekhelyem.
Ha akarom,
csillagok égnek homlokodon,
fény borít el fenségesen,
ha akarom,
táncol az arcodon
minden kimondatlan,
félszeg gondolatom,
és boldog vagy, látom...
Láttál-e már futkározni csigabigát,
Láttad-e már fészket rakni a katicát?
Láttál-e már kúszó-mászó teheneket,
Száraz ágra tekeredő egereket?
Larával
Szürke ég volt
Mifelettünk,
Fellegekbe
Akadt szemünk.
Én itt csak egy picit játszottam a napot,
világított fényem, és meleget adott,
a hold sugarával szépen kezet fogtam,
hajnalhasadással égre csókot dobtam.
Felkapott, jól megforgatott,
összegyűrte a ruhám,
fergeteges jókedvem lett,
ezen a szép délután.
Varrok, varrok, varrogatok,
foltot folt hátára rakok.
Mosolyog sok kicsi folt:
jobb világ ránk sose volt!
Itt is volt, ott is volt,
fent is volt, lent is volt,
erre sétált, arra szaladt,
felnőtteket mulattatta,
gyerekekkel mókázott,
rakoncátlan kópé volt.
- Háp, háp, kiskacsám, gyere haza gyorsan!
Kacsamama hápog a nagy, kerek tóban.
A múlton áthintázva,
Tündöklő napsugárban
Gondolom én magamba`,
Pillangó száll hajamba.
Június van, derekán a nyárnak
kis zenészek szépen muzsikálnak.
- Kapok-e még rózsát
titkos üzenettel -,
csengettek, szaladtam
tágra nyílt szemekkel.
Könnyed szavak és nevetés.
Naivitás, őszinteség.
Versek, beszéd: nem tettetés:
Nyílt beszédem egyenesség.
Falevélen ingó cseppek
összegyűlnek, szövetkeznek
lesz belőlük cseppek cseppje
szél vonója húzza egyre...