Jellemrajz
Feledésre ítélt, szerény,
kevesebbre nincs is remény.
A szeszélye, a személye,
nyirkos kis humora, énje...
Zongoraszó, dörgés, vérfagyasztó hangok,
- operaház réme - ki tudja, miért van ott...
Arcát eltakarva száműzi önmagát,
ismeretlen, hiszen nincs rokon, se barát...
Vihar vagyok, egy nyári heves vihar,
Ami hirtelen jön s mindent felkavar.
Az ember elfilózna néhanapján,
valóban oly pocsékul undorító
karakter-e, amint a vicsorító
ábrázatából tűnhetnék a patkány.
A felnőttségben az a jó, hogy mindig azt hiszed:
ha szorgalmasan dolgozol, akkor többre viszed.
De mindenhol vannak ám született patkányok,
akik alig várják már, hogy megmarják világod.
Tekinteted ünneppé tesz
őszi napokat,
nevetésed aranyozza be
a napsugarakat.
Szép, nagy Kerekerdőben
Állatok összegyűltek
Királyt és vezetőket
Szavazni, választani.
Szolgája vagyok az emberiségnek,
rangom szléjv-senki, lényem bölcsész-lélek.
Rózsaszín racionalizmusba csomagolt logika,
szmájli-földön futó igazság bajnoka.
(félperces geg)
térdelő ima
a villamossíneken
háborgó tengervizeken
a pepita lélek szanitéce
szerelem vándorszínésze
toldozott-foldozott ítélet...
Költőnek születtem,
Egy könyvelőbe szerettem.
Elvárnám, hogy szeressen,
Velem együtt nevessen.