Jó reggelt
Mint gyöngyök szakadt nyakláncból,
szétgurulnak a szavak
- most elmegyek, mondod halkan
választottam más utat
...léleksikoly elhalt csendben,
elveszíti önmagát
sodródik a képzeletem
ahogyan egy tört faág.
Lassan indul a sötét,
feltekint az égre,
azt gondolja, ráér még,
de az éjnek vége.
Kínoz, s gyötör a forró éjjel,
Lassan a nap sugara csiklandozza a sűrű eget,
Madár szárnyának csattanásával
Zavarja meg szenderülésemet.
Felgördült pilláim remegő függönye;
téged keres lángoló lelkem,
légy átkozott hajnal közönye,
tegnapot virággal fedem le!
Tavaszi virágok nyújtózkodnak csendben,
Fürdenek a frissítő harmatcseppben.
Szép jó reggelt édes társam,
este már veled leszek.
Jó reggelt. Hallom a hangod,
ahogy szobám csendjét halkan felveri,
már álmomban is várom a hangod,
mely tudat alatt jövőnket terelgeti.
Lassan pitymallik,
a reggel már belenéz
a kelő napba.
Indul a nap, már a hasamra süt,
Körbevesz a nyugalom.
Láttam, hogy oson a reggel,
vívva a sötét sereggel,
átfutva az ébredő tájon,
a harmat szülte szivárványon.
Tombol az orkán!
Ilyen a szabadság szele!
Mindent elsodor, mindent elsöpör,
Aminek e hazában semmi helye!
Jó reggelt, álmos vasárnap,
belvárosi szűk utcák,
második világháborús lövedék
szaggatta mindent látó falak,
jó reggelt, réges-régi horpadás
házunk előtt, a járdán,
talán már örökre ott marad,
jó reggelt, kis szürke templom...
Felugró ablakok, soroló havakon lovagló
városdarabkák, sejthiányos puzzle óriás.
Lakatlan ágyak, monotóniás vad hajszák.
Ezt már biztos reggel olvasod,
Remélem szép lesz a napod,
Várom, hogy halljam a hangod,
Szeretem nézni gyönyörű arcod.
Kis reggeli boldogság esszencem,
hajnali kézfogás előtt még
surranó, nesztelen léptekkel
beszökdécsel a szobádba.