Jó reggelt
Mint gyöngyök szakadt nyakláncból,
szétgurulnak a szavak
- most elmegyek, mondod halkan
választottam más utat
...léleksikoly elhalt csendben,
elveszíti önmagát
sodródik a képzeletem
ahogyan egy tört faág.
Lassan indul a sötét,
feltekint az égre,
azt gondolja, ráér még,
de az éjnek vége.
Kínoz, s gyötör a forró éjjel,
Lassan a nap sugara csiklandozza a sűrű eget,
Madár szárnyának csattanásával
Zavarja meg szenderülésemet.
Felgördült pilláim remegő függönye;
téged keres lángoló lelkem,
légy átkozott hajnal közönye,
tegnapot virággal fedem le!
Jó reggelt! Itt a reggel!
Zörögve szól a vekker!
Madár dalol víg örömmel!
Tavaszi virágok nyújtózkodnak csendben,
Fürdenek a frissítő harmatcseppben.
Itt az idő, ébredj fel,
Eljött a reggel, indulj el!
Mire vársz hát? Indulhatsz,
Ezen a napon izgulhatsz.
Szép jó reggelt édes társam,
este már veled leszek.
Jó reggelt. Hallom a hangod,
ahogy szobám csendjét halkan felveri,
már álmomban is várom a hangod,
mely tudat alatt jövőnket terelgeti.
Lassan pitymallik,
a reggel már belenéz
a kelő napba.
Indul a nap, már a hasamra süt,
Körbevesz a nyugalom.
Láttam, hogy oson a reggel,
vívva a sötét sereggel,
átfutva az ébredő tájon,
a harmat szülte szivárványon.
Tombol az orkán!
Ilyen a szabadság szele!
Mindent elsodor, mindent elsöpör,
Aminek e hazában semmi helye!
Jó reggelt, álmos vasárnap,
belvárosi szűk utcák,
második világháborús lövedék
szaggatta mindent látó falak,
jó reggelt, réges-régi horpadás
házunk előtt, a járdán,
talán már örökre ott marad,
jó reggelt, kis szürke templom...
Felugró ablakok, soroló havakon lovagló
városdarabkák, sejthiányos puzzle óriás.
Lakatlan ágyak, monotóniás vad hajszák.