Jókívánság
Árván áll a kút, és telve még a kölnim,
szép, hímzett rokolyád vízzel kell öntözni.
Írott tojás és friss bor áll az asztalon,
én vagyok e vidéken csak még józanon.
Itt a tavasz, itt a húsvét,
szél borzolja barka fürtjét,
mézes-csupor most a reggel,
aki férfi korán felkel...
Szívünk ma egyként ünnepel,
lelkünk egy álomszép,
varázslatos "tündér-lepel".
Hubertusz vagy Jäger, mind egyre megy nálam!
Mindig tántorogtam, mikor szarvast láttam...
Nagy az emberi öröm, hangos tűzijáték,
holnaptól mindenkit a boldog élet vár rég.
Friss remények, álmok, édes óhajok...
Hagyjuk végre egyedül a sok bút,
ne legyenek jövőre sóhajok!
Újra megértük a nőnapot,
Az idő sorolt, nem kapkodott!
Szemed ragyog, a boldogságunk nagyon ölel,
Nem törődünk a múlttal, mert az csak véglegel...
Szemed ragyog, a boldogságunk nagyon ölel.
Lelkünknek hosszú létrát támasztott,
És azon araszol a vonzalom...
Ez a szép nap igényre adatott,
A létra tetején lesz vigalom...
Mindössze néhány órácska múlva
Arcok már ittas pírtól pirulva,
A kezek kristálypohárhoz nyúlnak,
Testek közel egymáshoz simulnak.
Kívánságkosár
Ismét múló évet zárunk,
Következő szebbet várunk.
Lesz, ha senkit meg nem bántunk,
S lelkébe nem gázol lábunk!
Velünk marad
a távolság, mi messzi útra csábít,
hogy megmutasson ezernyi csodát,
a fű megint a talpunkhoz simul,
és őrzi hosszan világok lábnyomát,
az apró gyermek tenyerét, ha bújik,
és lábacskáját, csizma rejtekén,
a fáradt mosolyt agg szüleink arcán...
Marcsinak
Nos, eljött ez a nagy nap is,
beköszöntött a hatodik iksz.
Hitted volna, hogy ezt is megéred?
Pedig hogy megpróbált, megcibált az élet...
Mit mondhatnék az év utolsó napján?
A régi dalok már elhangzottak;
mit hajdani Nagy Tollak leróttak,
minden halló fülben muzsikáltak már.