Jótanács
Szól az utolsó csengő,
egyszer minden véget ér,
mégis menni tovább
az úton, amelyre születtél.
Ne élj a mának,
Gondolj a családra.
Legyen kis mániád,
Szebb lesz általa a világ.
Anyai jótanácsok 2.
Elrepült négy évtized,
S bár az idők változnak,
Jótanácsom ne feledd,
Bárhol is élsz, bárhol vagy...
A házasság életerős, de sodródó gyümölcsmag
az emberélet viharjának lélekmezsgyéjén,
az örvényben két elem néha bizony összecsap,
a férj a sodró víz, a feleség a terelő szél.
Erdőn, ha jársz, vagy a réten,
Eső utáni napfényben
Szemlátomást gombák nőnek,
Tiri-tarkán előtűnnek.
Lányom, jegyezd meg jól, az élet édes, de olykor mostoha.
Élni jó, de a sors keze kegyetlenül arcul üt néha.
S tudd, jóért jót cserébe ne várj senkitől soha.
Hogyan legyél jó nő vagy jó pasi?
Mosolyogj! Nem fogsz a kedvességbe, humorba nagyon belehalni,
s még a legrandább megjelenésedet is vonzóvá teszi,
ha nem duli-fuli szappantól habzó, morgó szájszaggal
vered szembe a szomszéd nénit is - vagy az ego-raktáradban
évtizedek alatt tökélyre fejlesztett, sértettségi bárddal.
Ha tüszzentesz, vagy ha köhögsz,
papírzsepibe tegyed,
majd dobjad ki a szemétbe,
mást ne fertőzz meg vele.
Kiszakítod magadat urnádból,
egy lépéssel ott teremsz a létben,
megkezdődik valóság-sokk álmod,
dimenziók nyílnak meg a térben.
Az életed olyan, amilyennek éled...
A szeretet ott van
minden egyes szóban,
hallgasd meg a szavam,
én most hozzád szóltam!
Sok szép gondolat átsuhan agyamon,
papírra vetem, ezt veszni nem hagyom.
Megjelent pár soron átfutok még egyszer,
szívembe bevésem nagyszerű érzésem...
Ne rémülj meg, vándor, nem vagyok én isten.
Csak egy hang, ki segít boldogulni itten!
Elmondom neked, mit és hogyan tegyél.
Hogy bátor s erős kalandozó legyél!
Ne hordj, édes fiam, ilyen selyem cuccot!
Nem bírom már nézni ezt a lányos puccot.