Jövő
Második év, erkélyemen
nyílt egy növényóvoda.
Biztonságos környezetben,
tolvaj nem jut fel oda.
Csend honolt az idő lábnyomán,
szürke füst szállt fel az égbe.
Vadhús illatát vitte tovább,
és kódolt mindent emlékeikbe.
Útnak indult Momo, hogy megmentsen mindent,
A világot, a szerelmet s benne minket.
Nem hagyom őt cserben, megvédem a bajtól,
S vele együtt Téged a szürke uraktól.
az impulzusok, azok fontosak.
ki- és behatás kergetik egymást,
az emlékek idővel foltosak,
s preferálnak egy újabbat, egy mást.
Ha a múltban élsz
és a jövőtől félsz,
a jelent úgy véled,
szerencse, ha túléled...
Miközben ott álltunk, fogtam a kezed,
Mondtam neki és neked, hozzád hű leszek.
Megköszöntem néki, hogy nekem meghagyott,
Eközben kettőnk szemében
Egy-egy könnycsepp csillogott.
Iszom a kék ózon szennyízű levét,
miközben térdem veri a rothadó szemét.
Bolyongva kúsznak csókmázas angyalok...
Nincs mit a múlttól nyerned,
csak a jövőből vesztened.
Nincs miért sajnáld, ami elmúlt,
ami már nem lehet.
...A lelkem tovább nem bírta,
És látom, hogy velem annyi
Lehetőség száll a sírba.
Jövőbe látok,
távoli álmok
futnak az égen,
merre vagy, Isten?
Az újratalálkozás emléke
Mondtam a könnynek a szememben,
most maradjon odabent,
rég nem látott rokonok jönnek,
most nem hullhatnak a könnyek.
Gyerünk, előre, magyar!
Küzdjél, harcolj és bízzál,
És szebb világ jön hamar.
Árpád hada sem volt rest,
Nem a léhaságtól lett
Magyar földdé Pécs és Pest.
Hogy mit kívánjunk a csillagok felé?
"Ne legyen katasztrófa az egész Földön."
"Hogy senkivel se történjen semmi baj."
"Ne szemeteljen senki", szép legyen, örök.