Jövő
Itt hagyok minden mérget,
Felégetek minden roskadó hidat,
Mert nincs itt jövő, se élet,
És nem is lelhetek itt nyugalmat.
Változtatni kell a régin,
De nyitni kell az új felé.
El kell engedni a múltat,
És indulni a jövő felé.
Éden II
Éjszaka van, csendes nyugalom.
Én egyedül ülök kint az éjszakában,
Fényes csillagok alatt nyugszom,
Vagy inkább ébren álmodok.
Fáradtan ül a vándor
A világtól igen távol
Régi, volt reményekkel,
Hazugság fojtja mind el.
A múlt már a fejedben,
De a jövő még a kezedben.
Talán retteghetsz attól,
Hogy minden marad az álmokból
Valósulatlan, és lesz foszlányokból.
Egyszer a világból eltűnnek a fények.
Hol árnyak suhannak, nem koppannak léptek.
Megkopott színeket már senki sem látja.
Elcsitul az ember minden gyarló vágya!
Fáradt bennem a szerelmes,
De az élet talán lesz oly kegyes,
Adhat valakit, kivel szabadon élek,
Akarok még érezni, de mégis félek,
A szellemnek lenne csak ez méreg.
Bárcsak átmehetnék megszürkült múltamba,
időnek kapuján gyermeki koromba!
Édes súlytalanság, pillekönnyű évek.
"Felhők közt szárnyalás sohasem ér véget!"
Apró, igaz baráti körrel,
Meghitten, teli élettel,
S egy lelki társsal szívből
Élni szabadként a sikertől.
Nézem, ahogy a fagyos aszfalton
A fotoncseppek szétgördülnek.
Nézek a jövőbe, rágódok a múlton,
S az emlékek újra életre kelnek.
Fehér őz pihen a tisztáson,
Figyelme mindig máson,
Folyton tart valahova,
Sehol nem marad nyoma.
Fakapu zörren, majd kattan a zára,
letűnt korok porát kavarja a szél.
Rálépek a jövő nagy színpadára,
padlója márvány, az ajtaja acél.
Új évi köszöntő 2020-ra
Esztendők rohannak,
így múlik az élet,
kívánunk magunknak
mindig jót és szépet.
Szívemnek jólesik minden, amit rólam írsz,
s néha el-elmélázok egy-egy soron,
sokszor gondolok arra, tán megérdemellek-e?
de érzem, te vagy az,
akitől én boldog vagyok nagyon.
Álmod voltam remegő éjszakán
Sötétségben, mikor úgy vágytál rám.
Álmod voltam, arc nélküli érzés,
Fényt mutattam, ne fájjon a sötét.