Jövő
Titkos jel, melyet csak mi ismerünk,
Ketten tudjuk, mit jelent és nevetünk.
Csak bámulnak utánunk az emberek,
Hogyan lehetséges ilyen szintű szeretet?!
Szempár figyel némán,
Elmélázik éppen.
Lelkemben keres, tépáz,
Nyugodni nem képes.
Kérdéseim maradtak magamnak:
A kérdés, a sejtelem megmaradt.
Hogy részed legyen a földi Édenben,
Hát láss meg szépet s jót mindenben.
Eltűnt egy mosoly,
Eltűnt egy szép álom,
Eltévedt egy lélek,
Tévúton egy lábnyom
Tükörbe félve nézel,
Ökölbe szorított kézzel.
Folyton az megy a fejedben,
Hagyd abba, azonnal fejezd be!
Mit fújnak majd az őszi szelek,
honnan hoznak üzenetet,
mit visznek tovább,
mit hagynak, mit hagynak ránk?
Engedd meg, hogy olyan legyek,
Amilyet gyermekeim álmodnak meg!
Engedd meg, hogy olyat tegyek,
Amire büszke lehet minden gyerek!
Indulnunk kell mindnyájunknak! Beérett a termés.
Nem csináljuk? Az számunkra, hidd el, végleg elvész!
Igyekezzünk, lassan üres rég használt raktárunk!
Nem tölti meg többé senki, hogyha másra várunk.
Családunk
Sokat gondolkodtam.
Azon, hogy milyen lesz a jövőnk.
Közösen vagy külön-külön.
Hibáztam... oké... de ez miért baj?
Eső nélkül sincs sohasem vihar!
Elvárják egy tökéletlen világban,
Ne találjak hibát rothadó virágban!
Gáncs nélküli hősök ma már nem születnek.
Dal csak azokról szól, kiket földbe tettek!
Történetnek vége. Régen Mennyben járnak,
nincs több megmentője felfordult világnak!
Mikor a látomásom a jövőbe kószál sokszor,
úgy gondolom hát, csodás, sok felhőtlen órát jósol,
közben érzelmesen a fohászom súgom a szélnek:
kísérjenek a szeretteim az úton, ha félek!
Szorong az ősz, már belesül a nyár,
hulló levelek álmukban mosolygók,
tolódó évszakok, guruló űrgolyók,
falsba fulladó, vörösen fénylő kvazár.
Ha picit úgy érzed, hogy most már tényleg elég,
Ha úgy érzed, hogy takarózol, a bőröd mégis még ég,
Ha azt érzed, hogy nincs már tovább előre,
Gondolj bátran szépekre, tavakra és mezőkre,
Ahol Te magad vagy, vagy vigyél valakit,
Fogjátok ki együtt a boldogságnak halait,
Kerüljetek szembe minden ellenszenvvel,
Próbáld a világot néha egy másik szemmel...