Jövő
Felnézek a csillagos égre,
kifejezetten vágyom fényre,
valami reményt nyújtó pontra,
feledni, hogy túl sok a gond ma.
Millióból megláttál és odasétáltál hozzám,
Az elveszett lányt magadhoz nevelted.
Én boldogan lettem veled önmagam,
És kerestem boldogságom melletted,
Míg te örömöd bennem lelted.
Múltunkon rágódva,
jövőnkért aggódva
mérgezzük jelenünk,
eltelik életünk.
Csillogó kapu, felette az Úr keze,
Aranyból díszített küszöb közli, gyere.
Fénye beragyogja testem, szememnek túl erős,
Megijedek tőle, hiába vagyok ennyi esztendős.
Az emlékezet, mi megkopott,
már nem pörgeti vissza a szalagot.
Úgy alakítod az életed, mint az agyagot,
Te hány sávban rögzíted az anyagot?
Élt egyszer egy mezei nyúl,
korán árva lett szegény,
maga élte a világát,
élete lett oly szerény.
Sok-sok év, ami végtelennek
tűnt, az most elröpült,
hirtelen vége lett.
Ezért e sok virág.
Nem vágytak arra,
Rossz rendszer tervezői
Legyenek, de mit
Ők figyelmeztetésnek
Szántak, abból kész terv lett.
Jövőlátó lencsén nézek keresztül,
Majd a falra kapom tekintetem, lekopott festékdarabok között kereszt ül.
Nem hittem volna, hogy azt mondom, szeretlek.
Hogy minden egyes napot átélnék veled
Még egyszer,
Te vagy a jövőm, amit oly nagyon várok,
Szeretem az életem, azért mondom, hogy szeretlek.
Kis cserjéből elindultál,
Szép lassan kibontakoztál,
Minden szirmod különböző,
Az összes virág eltérő.
...összerezzenni bombarobbanásra,
üldözöttként menekülni
s kétségbeesetten könyörögni.