Jövő
Egyszer majd megbabonázva nézlek,
Egyszer majd bódult fejeink összeérnek.
Egyszer majd csodás érzés járja át testem,
Egyszer majd ébredezik halódó lelkem.
Nagypénteken babot eszek,
fújnak is a böjti szelek.
Ma böjtölök utoljára,
hideg vizet iszok rája.
Ötvenen túl is szép a hajnal,
Őrült vágyak tapasztalattal.
Furcsállanom kéne, vagy legalább meghökkennem rajta,
Ami gondolataimat ismét e téma felé hajtja.
Hogy ifjúkorom dacára, hisz alig huszonnégy, hogy múltam,
Midőn a mulandóság múzsájának karjai közé bújtam.
Magyar Költészet Napja 2021 Pályázat
Egy egész élet
Ráncos kezében oda
az egész élet,
sír apóka, anyókám,
mi lett véled!
A tető szélén ült a jövő és a jelen.
Olyanok voltak, mint két idegen.
A jelen a kezében egy bort szorongatott.
A jövő olyan volt, mint egy élőhalott.
Fanfárt nem várok, sem talmi kis díszeket,
nem kérhetek többet, csupán a létedet.
Meghirdetett farsangi bál elmaradt,
Ma Hamupipőke is otthon maradt.
Eljött végre a várva várt utolsó nap,
Az év utolsó miséjét tartja a pap...
Csak felváltva jönnek a holnapok,
Végtelen körforgásba lesznek tegnapok.
Rácsot, bilincset mosolyogva elfogadni,
És a monotonitásban megrohadni.
Vajh` ideér-e a szilveszter? Ez meglesz jövőre?
A pezsgőbuborék
Szép és olyan szivárványos.
Újhoz majd koccintunk!
*
Az idő halad, de
Helyzetünk... még változatlan.
Az utolsó metró még tétován fékez,
indul, zárjelzője lassan semmivé lesz.
Nem száll fel rá senki, minden peron kihalt,
kétezer-húsz végén vajon téged mi hajt?
Szöknek az évek,
jönnek és mennek,
jövőbe lépve
múlton merengek.
Annyira szomorú és olyan álságos
volt ez az esztendő, s lesz ez a válság most,
amibe csöppentünk, csöndes malacpersely...
Sokan megírták már, és keseregtek,
mit tennének, ha több életük lehetne.
Van, aki több embert szeretne,
van, aki több vagyont szerezne.