Kánikula

Putterer Magdolna Léna

Kánikula

Kopott kalapom szegre akasztom,
izzadság kopog padlón a homályban.

Tovább...

Galambos István

Nosztalgia kánikulában

Kapkodom, szívom - de nem elég,
kicsit kóválygok, szédülök tőle...

Tovább...

Kovács József (K.Jozsef)

Kánikula

A nap izzik, perzselve forr a levegő tüze,
délibábos kacskaringót lejt itt a föld szüze.
Magasan jár már a nap, rezeg a levegő,
árnyék se bújhat el, pihegve nagy rekkenő.
Ott az Északi övcsatorna csúf, csendes vize apad, alant
a vize is bűzlik messziről, szörnyű kaland.

Tovább...

Deli Károly

Kánikula

Hűvös és nedves nappalok múltán
ránk tör a rekkenő hőzuhatag,
Celsius-mérő kúszik az égnek,
bővizű források szintje apad.

Tovább...

Pécsi Marcell

Semmi kis dal kánikulában

A volt-arany izzásban
ledől most a város
pihenve hervadozni
a volt-arany izzásban

Tovább...

Schweighardtné Pataki Zsuzsanna

Kánikula

Nyári anziksz

Perzsel, izzik a nyári nap,
tűzgolyó, folyékony láva,
millió tűsarok-nyom az aszfalt
egyre folyósabb állagába`.

Tovább...

Szabó Attila (444)

Kánikula

Mint acélkohó mohó hőhulláma,
mikor az izzó láva
átcsordul a hideg kokillába,
úgy marnak a lángsugarak
a hajnal hűvös nyugalmába.

Tovább...

Széll Magdolna

Kánikula

Olvadó aszfalton csoszog,
halántékán patak csorog,
élete tikkadtan zörög,
csupasz karján vörös pörök.

Tovább...

Barnaby

Kánikula

Aszalós ez a nyár, csak a tűz meg a kár.
Lángolnak erdők, rétek, napra kimenni vétek.
Elfogy a harmat, a pára, szárazság ül ki a tájra,
Kemencemeleg a tapló, üresen tátongó kagylók.

Tovább...

B. Szalay Károly

Kánikula

Mikor iszom a hideg söröm,
jól érzi magát a bőröm,
ha fekszem a hűvös ágyon,
biztos szép lesz az álmom.

Tovább...

Széll Magdolna

Kánikulában

Kalászszínű fürtjeimet
borzolja a huncut szél,
homlokom verejtéke
gyöngyözve útra kél.

Tovább...

Gyarmati Kata

Kánikula

Tombol a nyár, izzik a lég.
Hűs a folyó, tónusa kék!
Szárad a fű, fonnyad a lomb,
szomjas a rét, szirma se bont.

Tovább...

Borcsik Kornélia

Kánikula

Szójáték

Rekkenő hőségben,
tűzforró ágyon,
homokba égetett,
porkönnyű szárnyon

Tovább...

Karádi Erzsébet

Kánikula, 2012

A Nap tüzesen égeti testem,
Bárhova bújok, nem lelem helyem.
A fák, növények is perzselődnek,
Leveleik hervadtan ejtőznek.

Tovább...

Tóth Roland

Kánikula

földre löttyent sűrű
forró kávé lett az este
(ezüst tálcán kínálja a hold)
szőkült füvek sprőd melírja
s a bokrok leeresztett
fonnyadt teste
szinte feloldódik benne

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom