Karácsony
Suttog a fenyves,
álmodik csendben,
várja a percet,
ünnepre kész.
Pihe-puha, táncot lejtő hópihék,
nekem örökké szép igézet marad,
mikor fehérbe öltözik a vidék,
és messzire száll a fenyő illata.
Hófehér pelyhek hullnak az égből,
apró kis csodák, virágok jégből.
December könnye angyalok szárnyán
száll le a földre, sok ember hálás.
Félig égett gyertya lángja pislákol az asztalon.
Kinn sötét van, és az ének elnémul az ajkakon.
Sápadt fényben fenyőillat járja át a kis szobát.
Az óra ketyeg, s mutatója átlépi a most határt,
Megállok egy pillanatra, hátha megáll az idő.
Van egy ünnep, mit hó takar,
Sok gyermeknek kedvence,
Hogy ez az ünnep mi jót akar?
Emlékeztetni a szeretetre.
Mosoly Karácsonyra
Romos istálló és szúrágta jászol,
Oly régen volt már igazi karácsony.
S régen volt, mikor a három királyok
Ragyogó arccal betértek hozzátok.
Betlehemben új élet kél,
ezt meséli a téli szél,
erről szól a regös ének,
ebben hisznek keresztények.
Itt a karácsony, fények, szép, víg tűz lobogását,
s gyújtani szívben a lángot van-e még ma erőd?
A szerető karácsonya gazdag:
várakozásokkal teli.
Reménye bőven - ócska maszlag -
folyton a telefont lesi.
Szél
ringat
zöld fenyőn
csillagfüzért -
csúcsán üstökös
Szép ünnepet, karácsonyt várva
minden napon sok személy van szívünkbe zárva,
ahol felcsillannak a fények utcákon és tereken,
de ami nem múlik el sosem, az pedig a szeretet.
A tél legszebb ünnepén karácsonyfa
ágain millió szép dísz ragyog,
s ezt az ünnepet ragyogóvá varázsolja.
Hol vannak a régi karácsonyok?
Hol vannak a régi karácsonyok?
Amikor szaloncukor nem volt még
minden ház zöldbe borult asztalán;
amikor a hólepte úton csak
gyalog mentünk, esetleg szánon, ha
felvett valamely jószívű kocsis.
Szentestén a csillagok
pislákolva égnek,
ki-kihunyva, újragyúlva,
emberszívbe néznek.
Vaksötétbe jött a Nagy Fény
betlehemi éjszakán.
Jézus Krisztus, égi Bárány
győzni jött a bűncsatán.