Karácsony
...
felkerül a kabát, sapka, sál is.
Aprókat kortyolunk forralt borból,
szívünket megnyitjuk karácsonykor.
Ho-ho-hó, hull a hó!
- mosolyog Télapó.
Közeleg karácsony,
dísz lóg már a fákon...
Angyalka száll fent az égen,
lenéz egy házra: "Ide betérek!"
Ablakban ég a békeláng,
a fenyő alatt ül egy pár.
Csillagok fénye hull a mi fánkra
Hófehér paplan terül a tájra,
dermesztő, rideg kinti világra.
Alszik az élet a hideg ágyban,
szundikál kicsit tavaszra várva.
Hófehér pelyhek hullnak az égből,
apró kis csodák, virágok jégből.
December könnye angyalok szárnyán
száll le a földre, sok ember hálás.
December 6.
Csengőszó és ho-ho-hó,
felhők felől szól a szó!
Szánkón suhan égbolton,
Mikulás jő, én mondom!
Porcukorhullás. Édes illatok
Szállnak tejfehér ködben felém.
Arcomra puszi, tűnő bánatok,
Őszi napsugár, vékony remény.
Tinának
A szó elszállt,
De az írás megmaradt,
Írni kellett valamit,
De nem volt akkor gondolat.
A vonatra várva
Karom a karodra fonva
Beültünk a váróba.
Az egyik padra.
Velünk szemben a karácsonyfa,
Arany és kék díszek rajta
Szívünk nosztalgiára hívta.
Bebújni a takaróba,
Otthon család zeneszóba,
Lassan lépdel a karácsony-álom,
Dobog a szív, bizsergés a lábon...
A kereskedelmi karácsony,
Ami túltesz néhány határon...
Egyre nagyobb a forgalom,
De hogy szükséges-e? Nem tudom...
Suttog a fenyves,
álmodik csendben,
várja a percet,
ünnepre kész.
Pihe-puha, táncot lejtő hópihék,
nekem örökké szép igézet marad,
mikor fehérbe öltözik a vidék,
és messzire száll a fenyő illata.
Félig égett gyertya lángja pislákol az asztalon.
Kinn sötét van, és az ének elnémul az ajkakon.
Sápadt fényben fenyőillat járja át a kis szobát.
Az óra ketyeg, s mutatója átlépi a most határt,
Megállok egy pillanatra, hátha megáll az idő.