Karácsony
Ahol meg érdemük szerint becsülik
a Jóistent fohászba foglalókat,
csodálnák ott az ájtatos manókat.
Nálunk az ilyet szinte csak csepülik.
Nincs ünnep még,
A szél visz mindent.
Mindent, mi még megmaradt.
Holnap sincsen,
A tegnap már elragadt.
Fenn az égen örök fényben
boldogok az angyalok,
lenn a Földön erős hitben
indulnak a pásztorok!
Ez az ünnep kicsit távol
tölthető a rokonságtól,
mégis él a hálaének,
dallamai összeérnek.
A szeretet éljen,
hozzád is elérjen,
gyermekeknek kis Jézusról
mindenki meséljen!
Elfelejtünk énekelni,
őszintén szívből nevetni,
pedig fenyőd akkor ragyog,
ha alatta mind boldogok!
Ott él a kalácsban,
karácsonyi fényben,
gyermekek szavában,
anyának szemében,
nagy hideg estékben,
neked adja lángját,
s az adventi éjben
hirdeti hatalmát!
Mit kíván a szívem így karácsony táján?
Körbe angyalokkal, fenyő előtt állván?
Ki hozza vissza az álmokat?
Így karácsony felé átszalad
néhány kis angyal a városon,
és fenyőfád alá beoson.
Műfényektől vaksi szemmel
nem nézünk már a sátorégre,
önámító értelemmel
kérdezzük: e kórság mi végre?
Karácsony tenyerében megbújni jó,
ezüstös-holdas éjben gyémánt a hó.
Te már alszol, s ha tudsz, tán álmodsz velem;
én álmod lenn az utcán dédelgetem.
Csendes éj neszét
csillag szórja szét,
sejtelem a táj,
dúdol a homály,
szunnyad, ami fáj,
halk minden beszéd.
Gyertyát gyújtok, ha itt az este
s nézem apró lángját, keresve
benne Karácsony szép titkait.
Most jó vagyok: most kérj valamit.
A figyelmet, a vágyat, mit gyújtottál,
Isten nem oltja ki, a térben rezeg,
vándor lelkem várja az origónál,
minden este lámpással hazavezet.