Karácsony
December 6.
Csengőszó és ho-ho-hó,
felhők felől szól a szó!
Szánkón suhan égbolton,
Mikulás jő, én mondom!
Porcukorhullás. Édes illatok
Szállnak tejfehér ködben felém.
Arcomra puszi, tűnő bánatok,
Őszi napsugár, vékony remény.
Tinának
A szó elszállt,
De az írás megmaradt,
Írni kellett valamit,
De nem volt akkor gondolat.
A vonatra várva
Karom a karodra fonva
Beültünk a váróba.
Az egyik padra.
Velünk szemben a karácsonyfa,
Arany és kék díszek rajta
Szívünk nosztalgiára hívta.
Bebújni a takaróba,
Otthon család zeneszóba,
Lassan lépdel a karácsony-álom,
Dobog a szív, bizsergés a lábon...
A kereskedelmi karácsony,
Ami túltesz néhány határon...
Egyre nagyobb a forgalom,
De hogy szükséges-e? Nem tudom...
Suttog a fenyves,
álmodik csendben,
várja a percet,
ünnepre kész.
Pihe-puha, táncot lejtő hópihék,
nekem örökké szép igézet marad,
mikor fehérbe öltözik a vidék,
és messzire száll a fenyő illata.
Hófehér pelyhek hullnak az égből,
apró kis csodák, virágok jégből.
December könnye angyalok szárnyán
száll le a földre, sok ember hálás.
Félig égett gyertya lángja pislákol az asztalon.
Kinn sötét van, és az ének elnémul az ajkakon.
Sápadt fényben fenyőillat járja át a kis szobát.
Az óra ketyeg, s mutatója átlépi a most határt,
Megállok egy pillanatra, hátha megáll az idő.
Van egy ünnep, mit hó takar,
Sok gyermeknek kedvence,
Hogy ez az ünnep mi jót akar?
Emlékeztetni a szeretetre.
Mosoly Karácsonyra
Romos istálló és szúrágta jászol,
Oly régen volt már igazi karácsony.
S régen volt, mikor a három királyok
Ragyogó arccal betértek hozzátok.
Betlehemben új élet kél,
ezt meséli a téli szél,
erről szól a regös ének,
ebben hisznek keresztények.
Itt a karácsony, fények, szép, víg tűz lobogását,
s gyújtani szívben a lángot van-e még ma erőd?
A szerető karácsonya gazdag:
várakozásokkal teli.
Reménye bőven - ócska maszlag -
folyton a telefont lesi.