Karácsonyi gondolatok
Kincset kapott egykor ez a bűnös világ,
Jászol rejtekében szelíd Isten fiát.
Jézusnak nevezték, s áldották a kezét,
Tiszta szeretetről ő már nem csak beszélt.
Pihe havat szór a tél,
Betlehem csillaga útra kél.
Mikor emberek szíve összeforr,
Mikor fehéren szitál kinn a hó,
Mikor szobában kékes csend honol,
Fehér szárnyakon érint meg a jó.
Gondoljunk csak bele...
Mit számít nekünk
Karácsony ünnepe?
Örömökben gazdag ünnepet kívánok,
teljesüljenek be csillagfényes álmok!
Szerető szívekre fénylő áldás szálljon,
gyönyörű világunk fény-szigetté váljon!
"Mert úgy szerette Isten e világot,
hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen ő benne,
el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
(János 3:16)
Karácsonyi gondolatok szerelmi csendben-elmélkedéshez
Szól a fenyves,
odabújnék.
Két karodban
illatoznék.
Süvít a szél, át a téli tájon,
Hull a hó, itt van a Karácsony.
Zöld fenyő ágait hógallér borítja,
Súlya alatt az ág a földet súrolja.
Kicsiny terem sarkában feldíszített fa áll,
Gyöngyruhába öltöztették, havat szórtak reá.
Mézeskalács illata besurran az ajtón,
A fenyő illata ilyenkor mindig elvarázsol!
Távol éppen felvillantak ezerfényű csillagok,
Erdő mélyén összebújnak a didergő állatok.
Még egy kis mosolyt csak emberek
és a szívekbe több meleget,
ha két télapósszerű-lény kéreget...
Talán Te is hiszed: "Isten nem ver bottal!"
Nem büntet. Vigyáz rád, őrző angyalokkal.
Csak miattad teremt, - fűt, fát, vadvirágot,
Neked adta részül az egész világot.
Odafenn, magasan a vezérlő csillag
őrzi ragyogó nyáját.
Idelenn a tél dobta le fehér ruháját...
Karácsonyi gondolatok
(Az éhező gyermekekért)
Nézem a feldíszített fenyőfát,
Rajta díszek és rajta csillagok.
Az ágakon kigyúltak a lámpácskák,
Látom, mennyi-mennyi gyermekszem ragyog.
Megnyíló szívvel, szeretettel
köszöntsön rád karácsony éj.