Kávé
Arcodat nézem a vibráló fényben,
s keringő porszemet, hogy körbepörög;
fejemben lusta és fürge örvények kelnek;
remélném, lenne e reggel örök.
Gőzölögve forró vagy jegesen hideg,
bármelyiket választod is, a napod ettől teljes.
Reggel erős aromája ébreszti fel érzékeid,
ebéd után selymes íze frissíti gondolataid.
Un pizzico d`Italia/ Egy csipet Olaszország
Ülök Isten tenyerén,
Olaszország közepén
szemem előtt a tenger,
hullámzik a sok ember.
Egy kávé mellett szűrt fényben Horatiot nézem.
Mily kellemes, semmi délután!...
Ízlelem, sóvárgok, hiányzik valami belőle,
Kétséges, hogy nem belőle, hanem mellőlem.
Hajnali kép,
mind, ami szép,
a semmibe illan el épp.
teatojással szűröm a hajnalt,
az elengedés fém-íze ínyemen
fogrémmel se közömbösíthető.
őrölten szeretlek, megszoktam,
hogy két cukorral is keserüllek.
Orgonából vittünk csokrot,
Szeretetből fontunk fodrot,
Margarétát tűztünk hozzá,
Rigókórus dalt komponált.
"Cukor helyett színt szórj a kávéba és tejbe,"
Úgyis egyhangú már a korty fekete s fehér -
Ne félj változtatni, ha nincs valami rendben,
S az ablakpárkányon is elhervadt a remény.
"Élek, mert nem tudok ennél merészebbet,
És meg akarok halni, mint mindenki más."
Vagyok macskakövön cipőtalp, mi ébreszt,
Mérgező dzsinn, ki direkt lábujjhegyen jár.
Mézszínű fénnyel
Ragyog a reggel,
Páracsepp ébred
Fülledt meleggel.
Lehetnék hajnali napfény
Bágyadt redőnyök résein,
Virágmintás paplanon
Álomfáradt gyűrődés,
Össze-bújós nyújtózás
Franciaágyad szélén...
Keserű kávé mézédes csókkal:
Forró(n) ébredés, ölelésedben
Vagyok üdén kacagó gyermek,
Szívedben csendes fényesség.
Régen jártam presszóban,
ittam szimplát, duplát,
közben még egy bambit is,
a régiek tudják...