Kávé
Egy kávé mellett szűrt fényben Horatiot nézem.
Mily kellemes, semmi délután!...
Ízlelem, sóvárgok, hiányzik valami belőle,
Kétséges, hogy nem belőle, hanem mellőlem.
Hajnali kép,
mind, ami szép,
a semmibe illan el épp.
teatojással szűröm a hajnalt,
az elengedés fém-íze ínyemen
fogrémmel se közömbösíthető.
őrölten szeretlek, megszoktam,
hogy két cukorral is keserüllek.
Orgonából vittünk csokrot,
Szeretetből fontunk fodrot,
Margarétát tűztünk hozzá,
Rigókórus dalt komponált.
"Cukor helyett színt szórj a kávéba és tejbe,"
Úgyis egyhangú már a korty fekete s fehér -
Ne félj változtatni, ha nincs valami rendben,
S az ablakpárkányon is elhervadt a remény.
"Élek, mert nem tudok ennél merészebbet,
És meg akarok halni, mint mindenki más."
Vagyok macskakövön cipőtalp, mi ébreszt,
Mérgező dzsinn, ki direkt lábujjhegyen jár.
Mézszínű fénnyel
Ragyog a reggel,
Páracsepp ébred
Fülledt meleggel.
Lehetnék hajnali napfény
Bágyadt redőnyök résein,
Virágmintás paplanon
Álomfáradt gyűrődés,
Össze-bújós nyújtózás
Franciaágyad szélén...
Keserű kávé mézédes csókkal:
Forró(n) ébredés, ölelésedben
Vagyok üdén kacagó gyermek,
Szívedben csendes fényesség.
Régen jártam presszóban,
ittam szimplát, duplát,
közben még egy bambit is,
a régiek tudják...
Csészényi boldogság serkentő illata átlebeg fölöttünk...
megint kéred a nyamvadt kávéd:
"add ide azt a tejesizét"
csak ne felejtenéd
folyton el a varázsigét.