Kegyelem
Reszketeg kényelem -
Sikoltó vádak zaja tölti be a teret:
Betonba csapódik minden szó.
Fázom. Meglátszik már a lehelet.
Láttam, a fák a hajnalt meglesik,
hallottam döngeni vashidakat,
most vizet oroz sápadt sivatag,
és a részvét hűs cseppekben esik.
Eső koppan ablakomra, az éj összerezdül,
Ismeretlen érzés suhan lelkemen keresztül.
Az elmúlás könnycseppjét arcomon érzem,
Ha vétkeztem, Uram, bocsáss meg nékem.
Kegyelmet a szélnek, mely fújni képtelen,
ha elfáradt haragja pihenni kész
A menyország birodalma
Te voltál mindenünk, egyetlen gyermekem,
Naponta kenyered volt az én szeretetem.
Kerestem tekinteted, s ártatlan arcodon
Hálásan mosolygott a könnyező fájdalom.
Kialszik most az alkonyat,
bazsarózsa-parázs,
lepotyognak a felhőszilvák,
holdbográcsban éjjellé
rotyognak,
és pár kendős, párahajú angyal
szétszórja a csillagok
körtehéját.
Istennél a Kegyelem,
Nálunk van a Lét,
Nekünk kell megváltoztatnunk
A dolgok nevét.
Második esély
fogódzót kerestem mikor lelkem fázott
te rám terítetted a saját kabátod
elgáncsolt az élet te felsegítettél
rám se hederített aki miatt lettél
mennyekbe pokolba
gyengéden mostoha
ámítás szerelem
kegyetlen kegyelem
akárhol alkalom
soha több akarom
szétfoszló remények
jönne már elkésett...
Keresztjét hordozza,
Ő küldte ide le,
bűntől feloldoz, ha
eljött az ideje.
Gyönyörből görccsé lett ártatlan életük,
Földre szórt gonosznak behódolt a szívük.
gyűrött lepedők közt
párálló félhomály
hová százhúsz percre
a lélek vágyra jár