Kegyelem
BKV-val járva
utazom eleget,
nem jut hely, csak állva,
nézem a tömeget.
Tán még nincs itt az ideje, hogy megbocsáss,
És tudom, még oly keserűek e szavak,
de hidd el, minden kimondott szó,
mint rózsatövis,
engem legbelül ugyanúgy
fájdalmasan szúrnak.
A meszelt falakon
megkopott a festék.
Nagyanyám már alig...
És alig az emlék.
Keresztjét hordozza,
Ő küldte ide le,
bűntől feloldoz, ha
eljött az ideje.
Kérlek, adj nekem méltóságot
nyűgre, bánatra, veszélyre,
úgy viseljem, mit az élet rám sóz,
ne törjek több darabra mégse.
Tornyosul a horizont,
indulat nő a vágyra,
hamis este telepszik
az álmos Hortobágyra.
mennyekbe pokolba
gyengéden mostoha
ámítás szerelem
kegyetlen kegyelem
akárhol alkalom
soha több akarom
szétfoszló remények
jönne már elkésett...
Szavam elakad, ajkam Neked dadog,
a távolság elapad, végre Veled vagyok.
Ahogy eddig, most is újra libben lelkem
Miattad, és érzem, hogy minden rendben.
Tompult érzelmekkel létezem.
Magammal szépen, lassan végezem.
Csendben sírok a sötétben.
Nincs őrangyal mellettem.
Ébredésem minden napján arra kérem Istenem,
tartson engem kegyelemben tiszta szívvel, bűntelen!
Hisz tudjátok, ember vagyok, és minden nap elesek,
bűntelen csak Ő volt, Jézus, ki bűneinkért szenvedett!
Gyönyörből görccsé lett ártatlan életük,
Földre szórt gonosznak behódolt a szívük.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Hiszek én tebenned, édes hazám,
Magyar Nemzet őrangyala, vigyázz reánk!
Jók itt az emberek, tudom,
csupán megtévesztett a sok uralom.
Láng pallosa az égnek
amikor egyszer majd lesújt,
a Földön mind megégnek,
a rossz, a bűn, a baj s a múlt.
Szilveszter éjjelén
gondoltam egy nagyot,
felküldök az égre
sok fénylő csillagot.