Kép
Ha valakitől elmentem, az örökre szólt,
De a te képed a szemem előtt táncol,
Bármerre megyek, téged látlak mindenhol,
Miattad a szeretlek szó is megváltozott.
Száztíz a tábla,
ritka fák ága
szürkíti a képet,
sötét részletekben
világítja át
kevés fény az
autópálya matricát.
Jön már sebbel-lobbal nagy sietve,
nyár megy egy időre számkivetve.
A fény fürdőzik hulló aranyban,
szél kacarászik a rőt avarban.
Szívem hangtalan vacog,
egy összetört kép,
képzelet, szerelem,
hagyom,
megsemmisítsen.
Érett a gesztenye,
Lepotyog az ágról,
Ringató zene száll
Szenderedő tájról.
Gyermekfotón - ott is voltam -
észrevétlen álmom hoztam,
gombostűvel függesztettem,
pár emléket elvesztettem
Nekem nincs szerényen karcsú őzike-alakom,
Sem vidám dalokat zengő, bársonyos hangom.
Nem rendelkezem a világ összes szépségével,
Nem büszkélkedhetem az élet ezernyi ékével.
Volt, akit zavart
a számos elmulasztott pillanat,
mely megihletett sok kis ritka dalt,
ami itt maradt...
Önmagam szemébe nézni
Jó pár éve már
Rátekintve régi önmagamra
S lelkem fényére
Az érzés rám talál
Haikuk
Dalos madárka
halványkék pongyolában
búsan trillázik
Kifacsarja szívemet a fájdalom súlya,
bárcsak kitéphetném, és nem nőne újra!
Fiatalokat látok igazságtalanul halni,
a gonoszság az ártatlant imádja falni.
Akkor, mikor jó a kedved,
szebb lesz, jobb lesz majd a versed,
fontos, hogy te bús ne légy!
Olvasónak szépet tégy!
Egy szoba, négy sarok. Ördögök és angyalok.
Valaki rám néz: egy idegen.
Két kar, váll és kéz.
A szívemen ismerős érzés:
hiszláttalakvalahol-nézés...
Előttem esti kép:
Halkul a szél, susong,
és piroslik az ég.