Képvers
A szív, ez a kis
Húscafat gondolt egy merészet és
rájött, hogy a végzet őt jelölte arra a posztra,
hogy az észt ossza! Ezért elindult fel a fejbe, mert, hát
szentül tudta, sőt hitte, hogy jobban tudja irányítani a
testet, így egy puccsal az agyat elküldte a balfenékbe,
és rávetette magát a kormánykerékre. S legott mi lett?
a
fa
már
lábon áll
csúcs a kalapja
talponálló
törzsvendég
szépen befaragva...
Új esztendő, szép új világ -
nyíljon ezer tarka virág,
hozzon az év boldogságot,
emberséget, biztonságot,
családoknak gyarapodást,
meghittséget, ragaszkodást,
örömöt és vidámságot,
igaz, tiszta barátságot...
A
szép,
zöld fenyőn
csillagfény gyúlt,
ott
felragyogott jövő és múlt,
tündöklő a szeretet-fény, abból
fakad minden remény, minden jövő, smaragdzöld...
kívánok neked szerencsét
pénzzel tömött szelencét
egészséget s békességet
minden földi jót és szépet
konyhád mindig tele legyen
és szép szó üljön a nyelveden
becsüld meg hazád mint anyádat
lelked mélyéből se szóljon gyalázat...
CS
IL G
LO
még
ma is
bennem
egy régvolt
szép karácsony...
az életben
vak ló a véletlen
de csak megvagyok
mosolyod hiányán
kékre fagyott
lélek
a magány ágyán emlékké hűlt a szád
érinteni félek mögöttem vágtató emlékek...
Ha
fenyőfa
életed, véled,
csak neked lehet
drága,
ráfeszülhetsz bármely ágra:
a szeretetnek itt nincsen ára!
Ó
Az
Emlék
Szép varázsa e
Gyertyaláng fénye,
Melegséget ontja
Füstje felillan a
Csodás, magas...
Folyton jár és meg sem áll,
Az elmúlásnak szalutál.
Percek múlnak szüntelen,
Mókuskerék küzdelem.
Mit is kívánhatnék én nektek kedves versíró társak,
Nemes és érzékeny lelketek vajon mire vágyhat?
Holdnak képmása háborgó tengeren
lapszélre futtában felfirkált szavak
eltévedt pillantás kórterem falán
megfagyott céltalan mozdulat
ráncokon lecsurgó verejték
zord teleink olvadó hava
illó árnyéka a szélnek
gereben kihullt foga...