Képzelet
...Az öledbe temetve,
Magam neked megadni
Szavakat nem keresve.
Zaklatott napjaid nehezen éled meg?
Szívesen segítek, nyújtsd felém két kezed!
Álomnál szebb helyre repülhetnék veled!
Ha akarsz, jöjj velem, szárnyaljon képzelet!
egyszer szervezünk egy sightseeing űrutat.
csillagközi hajóra helyjegyet veszünk,
lesni galaktikus időalagutak
mélyére, hová pazar pompában lecsüng
a tejút tüllje, és a fekete lyukak...
Sűrű ködben sűrű erdő,
Sötétedéskor ő eljő.
Nézd a fákat, nézd a ködöt,
Nem tudod, mi vár amögött.
Egyszer még talán...
Napnak ragyogó sugara ébresztett...
Építettem egy házat,
de nappal láthatatlan,
bár minden éjjel itt vagy,
másnap nem talállak.
Néha megállok
és csak bámulok kifelé az ablakon.
A szél süvít, de a napfény kineveti.
Milyen boldog voltam, mikor először megláttalak,
Ősz volt, s a levelek már hulltak a fák alatt,
Mint szorgalmas pókok, álmokat szőttünk szépen,
Gyönyörködtünk egymásban s az őszi napsütésben.
Mint nyitott ablakon át az egész világ zaja,
úgy áramlik lelked megosztott része, egészen apró lenyomata
a kábelrengetegen át.
Mint emlékeimben a majdnem-létünk dala,
úgy suhan ideghálózatomon lelked hártyavékony körvonala,
mely elmém mélyére hatol.
(A Balzsammal gyógyító dicsőségére)
Képzeld, hogy egy reggel épp kilépsz az ajtón,
s hirtelen nem érik lábaid a földet:
könnyedén lebegsz, majd emelkedni kezdesz,
és fölülről nézed a házat, a kertet.
A Szent Grál legendát századok őrzik,
misztérium, mely soha meg nem fakul,
sok-sok történet hozzáfűződik,
utat mutatnak szellemi erők.
Te jól tudod, a képzelet
szül mindig újabb verseket.
Amikor a napsugár benéz az ablakon,
árnyékok jelennek meg a falakon.
Megannyi mókás lehetőség a játékra,
ujjaiddal alakokat varázsolhatsz a falakra.
Szívem hangtalan vacog,
egy összetört kép,
képzelet, szerelem,
hagyom,
megsemmisítsen.
Tollpiheágyon
ringat az álom,
csak arra vágyom,
veled legyek.