Keresés
Anyám akarta volna,
Változzon a tény sorsa,
A valóságot és az igazságot kikötözve
Szabadságomat megadni örökre.
Még mindig itt vagyok,
Égő akarattal hajtok,
Teljenek szaporán a napok.
A túléléshez való vágyaimhoz tartok,
Sose tudom, később mit kapok,
Kiszámíthatatlanul élek, mint a rabok.
Keresem a lét értelmét,
használva a bűvös elmét,
keresem az igaz utat,
s a jelet, mely irányt mutat!
Fiatal vagyok, mint az alkonyat,
Szemedbe néz, majd mélyre hat
Akarat, az akarat.
"Néha vidám, néha fáj,
Viszont fontos az élet,
A boldogság kék madár."
Érezzem így, azt kéred.
Miféle jogon bújsz belém,
Ha láttatnak az álmok?
Mi kéne, talán csontomért,
Tán vérem kell, te álnok?
Hideg volt már, és valahogy kevés szó,
Én vallottam, s te belém mélyen néztél,
Nem volt már többé a fagy sem sehol,
Csak szikrázón szép szemeddel öleltél.
Nem mi számítunk, hanem az elvek?
Bukott angyal nem nyer kegyelmet?
Gyermekkor
Keresem gyermekkorom "kávéízét",
emberekbe vetett hitét,
a fordítható láncos hintát,
terítőn a keresztszemes mintát.
Nem létezik sem a Föld,
Nem létezik sem az ég,
Ne akard, hogy örököld,
Ha érzésed nem elég!
Szétfoszló álmok szövétneke szakad,
úgy érzem, a világ fájón kettéhasadt -
mire lehullnának, eltűnnek a romok,
szürke ürességben szédülten tántorgok.
A hajnali napfény szokott helyemen talál,
szemem megnyugvást keresve pásztáz
ott, hol kidőlt fa rönkjére kuporodva
választ keresek megannyi gondolatomra.
Nézd! Ma még a tiéd,
a kincsed, a mindened,
vedd karodba, öleld át,
védelmezd gyermeked.
A bölcsesség holléte
Bölcsesség, ó, bölcsesség, miért nem lelem arcodat?
Csak vívom egymás után e kegyetlen harcokat.
Keresem a csomós lisztben,
a romlott tej alján is lesem,
bár harcsa borzolja a hálót,
nem válik húrja, ere sem...