Kiábrándultság

Nichi-ya Nikoletta

Vajon ki menti meg?

Az élet sokszor igazságtalan, s eléggé durva,
gyakran könyörgünk az Istennek térdre borulva.
Néha úgy érezzük, hogy ő is végleg elhagyott,
tán betelt a pohara, s a régi tervvel felhagyott.

Tovább...

Mikula István

Láthatatlan nyakörv

Már a saját árnyékomat üldözöm
Reményvesztettként, kit mókuskerékbe löktek,
Rám téve a fojtogató nyakörvet,
Ami minden reggel a tükörben üdvözöl.

Tovább...

Nichi-ya Nikoletta

Magányos vándor

...tán nem feledi soha, amit akkor érzett.
Ő tudott szeretni, de ma már csak egy szikla,
egy érzéketlen kőtömeg, nincsen benne szikra.

Tovább...

Deák Mónika

Fejvesztett evolúció

Ember-generált abszurdingerekkel
esztelen tévútra söpör a világ.
Torzult arcok, mint fény alatt a fotók,
jövőbe égő durva jellemhibák

Tovább...

Kamarás Klára

Fogyó utak

Lassan már elfogy alólunk az út.
Megyünk a pusztaságon át,
még visz a láb,
mert tart a lendület,
de már nem tudjuk, hogy hová, minek?

Tovább...

Szabadi Lívia

Kényszer

Fáj a lelkem,
s minden bennem:
csalódtam az
emberekben,
főleg egyben.

Tovább...

Juhász Szilvia

Lelkemhez szelídűlt

Nap voltál az égen
társam, büszkeségem
lelkemhez szelídült
elhagyott emlékem

Tovább...

László Gyula

Barát? Csak egy ismerős!

Hogy is lehet pótolhatatlan a hiány,
ha nélkülem is jól működik a Világ?
Mikor arcodról könnyeid törölném,
és Te elfordulsz, üzenve: hagyj békén!

Tovább...

Karsay Mária

Fekete karácsony

Sötét a környék,
Köd ül a házon -
Tesz róla Isten:
A lélek fázzon!

Tovább...

Vezekényi György

Jártamban

Egyszer elsétáltam az élet mellett,
s amikor néztem a formákat és színeket,
és hallgattam csöndet meg hangokat,
a múlt visszhangzott álmaimban,
a jelen féltését cipeltem szavaimban,
s a jövő félelmét reszkettem csontjaimban.

Tovább...

Krüzselyi Attila

Az "életrevaló" ember

avagy a felelőtlenségről

Mai nap jövője a holnap mája,
A gondokat nyugodtan toljad rája,
Soha ne emésszen lelkiismeret,
Hiszen e fogalmat nem is ismered.

Tovább...

Karsay Mária

Vágy és való

Messzire repülnék
Vágyaim szárnyán
Szivárvány színnel
Int a távolság.

Tovább...

Forgó Blanka

Reszketés

Láncoktól roskadok, cikázik a semmi,
Mélyből nőtt végtelen fák alatt pihenek
Egyet akartam, e kék tájat elfeledni
De újra és újra belém didereg.

Tovább...

Bedekovics Péter

Néhai mégse

Néha már azt hiszem látom
haloványan felderengni a látóhatáron,
s így tágra-nyílt szemekkel lélekzetfojtva várom;
de a reszketeg éjbe mintha gyors visszabújna,
s megtántorodó fényével elrejtőzne újra...

Tovább...

718

Berecz Magdolna

Kérdés Istenhez

Ha a szív már csak könnyezni tud,
A szem már csak kancsalul lát,
Az ész ott győz, hol az igazság koldust csinál...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom