Kislány
Egy kislány óhaja
Szegény, árva gyerek vagyok,
nem szeretnek kicsik, nagyok.
Jézuskától azt kívánom,
ami legszebb a világon:
hozna nekem apát, anyát,
csokitortát, meleg szobát.
Síkfőkúti tónak zavaros a vize,
lezúdul a hegyről a sok gezemice.
Horgászok serege lepi el a partot,
lógatják a vízbe a sok csontkukacot.
Felkelt a Hold
S leszállt az éj
Csendes a táj
Fütyül a szél
A nő, ha lányka még, kacagva cseveg,
Kicsi fruskaként szoknyája lebeg,
Álmodik rózsaszín tüllről,
Balettcipőről,
Hajába csatot s szalagot tetet.
Volt apám, de amikor
elvette tőlem édesanyám,
megszűnt létezni éppúgy,
ahogy kiskoromban hagyott
engem éhezni!
Pici Petra mosolyog
És négykézláb sompolyog.
Olvassa a képeket,
Épphogy csaknem lépeget.
Midőn nővé lesz,
megváltozik
s vele a világ is,
de...
Volt egyszer egy kis papucs,
bojt is volt a fején,
túljutott már réges-rég
az élete delén.
Voltam diák, s szerettem
az iskolát, utolsó éveimben
én úgy szerettem az orosz
órát, és úgy szerettem a
szép magyar verset, de az
évek velem is leperegtek.
Két kicsi lányka
Festenek, fehér vászon
Színessé lesz, kép
Születik kezük nyomán,
Csupa rejtély alkotás.
Tó vizén csónak
- csókot csal holdnak,
nyílik a barka a tarka tanyán.
Hideg határban
szalad leányka,
pöttöm a lába, kis pipaszár.
Kislány koromban csak
arra vágytam,
legyen egy fenyőágam,
egy fenyőágam a szobánkban.
áll a kislány a megállóban
bizonytalan és tétova
táskáját félvállán tartja
ma lesz-e ellenőr
vagy utazhat
mert bérletre már nem futja
talán egy kedves mosolyra még igen
a gyomra görcsben áll...
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Szellő hátán szálldogál a sárkány,
kislány eregeti egy szál lábán.
Ereszti fel-fel az égi lajtorján,
fut vele a csepp, öröm az arcán.
Emlékek
Téglából készült, romos kis ház,
kertjében diófák, kerítése faléc,
itt valaki élt!
Udvara nem kicsi, még sincs benne
tyúk, se pipi!