Kislányomnak
Harmincegy édes-bús tavasz után
Láttam meg tündöklő arcodat.
Mosolygó gödröcskékkel születtél
Szemem előtt örökké ez marad.
Az élet oly kegyetlen,
Olykor elvesz, s néha ad!
Elindult egy lélek, mi tovább szállt,
De a szívem nem felejt,
Örökké szeret!
Mikor megszülettél,
szememből könnyzuhatag folyt.
Karomban tartva
ajkam pár szót szólt.
Félve ölellek még,
olyan törékeny vagy.
Lassan nyitod ki kis szemed
és fürkészed arcomat.