Kislányomnak
Drága kis kincsem, te vagy a remény.
Fénylő csillag vagy sötét égen.
Drága kislányom, csodaként jöttél mihozzánk,
Nem tudtuk, milyen nagy boldogság vár Ránk.
Angyali mosolyod mindent elfeledtet,
Alig várom, hogy bemutassam a világot Neked!
Hipp-hopp, itt a pillanat,
mikor az alkalom szüli az ünnepet,
mert ha valami kimarad,
még emlék se lesz Neked.
Nekünk te vagy a legszebb ezen a világon,
S ezen nem változtat semmi,
Az sem, ha hibázol.
Minden reggel örömmel kelek,
Mert tudom, ez a nap is egy csoda lesz veled.
Bálló Naomi kislányom emlékére
A gyermeki szív küzdelme
az utolsó, véső dobbanásig
kitart, bízva, reménykedve,
míg teste végleg fel nem adja
harcát, s végre nyugovóra tér.
Többször arra gondolok,
ő most a támaszom
megadtam-e mindent neki
ezt ő tudja eldönteni,
tudom, voltak nehéz napok
a Sors minket cserbe hagyott
ez benne is hagyott nyomot
s nem segíthettem akkor...
Az önálló élet kezdete
...Nosztalgiával gondolok a gyermeki múltra,
mikor kezed fogtam, hogy ne lépj az útra,
most elengedem azt, de ott leszek melletted,
vigyázó tekintettel kísérem apró léptedet.
Nagy volt a várakozás, hosszú volt a csend
a szívdobogásod nyögte csak a gép
életről-életre járt az idő, ez volt itt a rend
a falak sok-sok élet jöttét megélték.
Kedves Enikő, piciny kis csillagom,
Vártunk már anyával
Nagyon, de nagyon.
Sok évvel ezelőtt vígan éltem én,
Lepörgött rólam a szülői vélemény.
Sokszor voltam fáradt a bulik után,
Döntöttem jól, de volt is, hogy bután.
Borongós, esős este ültem az ágyamon,
Miközben agyam féltő felén csak rád gondolva,
Örökre szeretlek, hidd el! Te vagy a mindenem,
Akármit is hallasz majd, akármit is hisznek!
Van egy kislány, szemében csillogás,
te vagy az én kislányom, senki más.
Ártatlan kis kezed, amikor átöleli nyakam,
elmondhatatlan érzés csak, és el ne sírjam magam.
Szőke hajú angyalom,
Kék szemű szépségem.
Bánatomban vigaszom.
Csillagom az égen.
Havas tájakon mereng szemem,
Amíg soraim írom Neked.
Lelkem leple lehull most a girbegurba sorok között,
Álombeli pillanatok bújnak gondolatok mögött.
Harmincegy édes-bús tavasz után
Láttam meg tündöklő arcodat.
Mosolygó gödröcskékkel születtél
Szemem előtt örökké ez marad.