Költészet

Nyámádi Attila

Az éjjeli szökés

Tó vizén csónak
- csókot csal holdnak,
nyílik a barka a tarka tanyán.
Hideg határban
szalad leányka,
pöttöm a lába, kis pipaszár.

Tovább...

Piroschka Iréne Geng

Hervadó szépségek

Keresem a szavakat,
szárnyal gondolatom,
múló idő táncol
üres papírlapon.

Tovább...

Várady Endre

Villon születésnapján /1431. vagy 1432. IV. 8./

E jeles napon lelkem
"szegény" Villonra nézett,
s fülembe csengett menten
néhány keserű versidézet.

Tovább...

Vágány József

Most lettem százas

Elértem az első százat
a népszerű Poeten,
nem éreztem lámpalázat
közel hetven évesen.

Tovább...

Szaip Istvanne

Elkésnek-e betűink?

Ha a költő lelke sír,
Papírt keres, verset ír.
Nem karcol a tolla most.
Nem zúdít Rád bánatot.

Tovább...

87101

Hecz János Sándor

Jó nekünk itt...

Elmerengek önmagamban,
akkor mi lett volna, ha...
Elmém rám szól: Most ne agyalj!
Lelkemig ér a szava.

Tovább...

Hornyák Vivien

A Hold játéka a Reménnyel

Rég elveszett reménysugárként süt le rám a Hold.
Az esti friss, lágy szellő minden bánatot felold.
Hirtelen úgy érzem, majd az élet mindent megold.

Tovább...

Hecz János Sándor

Disznó elé vetve

Mi csak adaléka voltunk egy levesnek,
talán még időben minket beletettek.
Nem érezte ízét belefőzött szájam,
hiszen többiekkel egy leveses tálban,
néha megkavarva, időnként kimérve
lettünk fura étek nem becsült betétje.

Tovább...

Hecz János Sándor

Múlt, jövő

Valamikor régen születtek még versek...

Tovább...

Tihanyi Tóth Kinga

Nem tudom, hogy kinek írok

Nem tudom, hogy kinek írok,
kik olvassák versemet.
Talán azok, kiknek éjjel
elaludni nem lehet,
kiknek szíve másra vágyik,
kiknek álma zakatol,
akik, mikor feljő a Nap,
újra... kezdik... valahol...

Tovább...

Bozóky Balázs

Bukowski: 100

Termékeny író voltál:
több ezer költemény,
több száz novella,
hat regény.

Tovább...

Hecz János Sándor

Ingyen van

Néha írok céltalanul.
Van, hogy versem szívet ér,
ám az ember mindig tanul,
mert mi rossz, az elvetél.

Tovább...

Hornyák Vivien

Pénzérmék a szökőkútban

A Vándor utca elején egy szökőkút áll.
Belé a sok-sok ember pénzérméket dobál.

Tovább...

Hecz János Sándor

Ej, te múzsa

Szakadozva ír a tollam,
most újra kezembe veszem.
Nehezen megy, mért` tagadjam?
De kényszert érzek s megteszem.

Tovább...

M. Laurens

BÜSZKE PARIPÁK KÖZT...

Karom gyenge, lábam roskatag s fáradt,
a mosoly is már régen arcomra száradt,
s vagyok immáron önmagam árnyéka...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom