Költő
Én költő nem vagyok, és dadognak
számban a szavak, a mondatok,
amit súg az Élet, amit érzek,
amit álmodik a lélek, csak arról írhatok!
Költőnek lenni
A költőnek dolga, hogy
mozogjon a tolla!
Mennyi szép kincs
És mennyi sok rejtelem.
Sajnos otthon annyi nincs,
Ezért ezt a helyet keresem.
Toll titka
Számvetésre kerültek verseim,
néha mosoly ült arcomon, de
sokszor szomorú volt dalom, s
gyakran könny ült szemembe.
"Költő vagyok, mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Mikor éhező gyermekemnek
nem jut estére vacsora.
Mi nekem a költészet?
Az Altató meséje,
mely magával vitt.
Oda, hol zenéje
suttogta: csitt.
költőtársak emlékére
Ma este kiesett kezünkből a toll,
Ma este megállt a gépben a papír.
Ma este nem működött a számítógép,
Ma este szomorúan szólt a hír.
Írok, az élőholt érzéseket papírra vetem,
magjaimat vetem el könyv-ültetvényeken.
Írok, hogy ami fájt egyszer tinta és papír legyen,
addig míg nem múlik, csak írok türelmesen.
Lektorált
Száll az idő, éji fecske,
(A költőt kérem, ezt legközelebb
Mellékletben majd kifejtse!)
Szállok én is végtelenbe.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Ha én költő lehetnék,
tollammal nem karcolnék,
az ember alá ereszkednék,
verseimtől növekedjék.
Reménysugár
Százezernyi csillaghalom,
végtelennyi nyugalom megült
ma szívemben, lelkemben,
s lelkem oly békére lelt,
de mi lelt?
Egy kókler költő szerelmes verse
Csücsöríts két szép szemeddel,
És kacsints rám nyelved hegyén,
Csábíts el, mint kolbászt a lecsó,
Szeress úgy, mint magamat én.
Levél egy fűzfapoétához
Hát tudod, amice, megárt a sok a jóból...
"Valaki jár a fák hegyén..."
Aki már fentről mosolyog,
a mennyország örök egén.
Lehet, hogy teste már halott,
de verseiben tovább él,
amit ránk örökül itt hagyott.