Költő
Nem bízok a horoszkópban,
pedig manapság ez oly menő,
nem hiszek a babonában
még akkor sem, ha kedvező.
Petőfi, az ifjú költő,
műfordító, lapszerkesztő,
katona és vándorszínész,
forradalmár, magyar vitéz
Bem apónak seregében
lovát üli feketében,
Segesvárnál gyűl a sereg,
szurony villan, a dob pereg.
A költő az éjjel verset írt,
gyöngyöző szavait
papírra vetette,
mert ő ezt úgy szerette,
és akkor hirtelen
szárnyra kelt egy szó.
Ma bús magányomban elővettem
egy nagyra becsült költő írásait,
ő azt mondta, hogy mindennek
"csak a visszáját látjuk itt", hogy a test
elhasználva olyan, akár egy viharvert köpönyeg,
s ez "a világ is csak egy Isten-szőtte szőnyeg".
A verseimben vagyok otthon, verseimben,
hol minden szó monotonon odalibben,
hová akarom, s nem veszíthetek semmit, de semmit.
Sétálok egy versben,
betűk közt szökkenek,
átölelnek engem
s fülemben csöngenek.
Minden halott, amit régen szerettem
Elviselhetetlen nyomás,
Lelki fájdalom, szánalom.
Hazugok az emberek,
Fáj nagyon, fáj nagyon...
Hol van a szerelmes Múzsa,
mely lelket ébresztett?
Hol van Ő,
kinek léte reményt adott
egy félembernek?
Költő
Dédelgetett s génjeimben hordott,
ősi álom nagy költővé válnom!
Én költő nem vagyok, és dadognak
számban a szavak, a mondatok,
amit súg az Élet, amit érzek,
amit álmodik a lélek, csak arról írhatok!
Költőnek lenni
A költőnek dolga, hogy
mozogjon a tolla!
Mennyi szép kincs
És mennyi sok rejtelem.
Sajnos otthon annyi nincs,
Ezért ezt a helyet keresem.
Toll titka
Számvetésre kerültek verseim,
néha mosoly ült arcomon, de
sokszor szomorú volt dalom, s
gyakran könny ült szemembe.
"Költő vagyok, mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Mikor éhező gyermekemnek
nem jut estére vacsora.
Mi nekem a költészet?
Az Altató meséje,
mely magával vitt.
Oda, hol zenéje
suttogta: csitt.