Könny
Törjön a szív,
essen darabokra,
karcolja lelkemre
összes vétkem.
Olyan az életem, mint egy lidércnyomás,
a gondokat nem oldja meg helyettem senki más.
Elrontott életem talán még rendbe tehetem,
de a szomorú éveket el nem feledhetem.
Természet
Múltra felépült
jövőnk: örök forrása
állandó jelen.
Anya könnye harmat cseppje,
legurul a földre,
virággal mész ma kezedben,
s ez tart mindörökre,
édesanyád mindig szeret,
felnevelt és féltett,
nyújtott ő segítő kezet,
bármikor megvédett!
Anyalíra részlet
Orgona ága, lila ruhában
emlékezzél az édesanyákra!
Májusi reggel anyáknak napján,
indul a gyermek, dal csendül ajkán,
mosoly az arcán, virág kezében,
s könnycsepp ragyog az anya szemében!
...csendpalástom
meg ne halljon
meg ne lásson
senki senki
messze kell most
innen menni
angyallépcsőn...
Hófehér pelyhek hullnak az égből,
apró kis csodák, virágok jégből.
December könnye angyalok szárnyán
száll le a földre, sok ember hálás.
Fekszem a fűben, emlékezem most mélyre leszálltan,
mikor elmentek, mennyire sajgott, utánuk vágytam.
Sok csodás lélek ment már előre nyugtató Mennybe,
nélkülük élünk itt lenn a Földön, könny a szemünkben.
Sírboltok alatt alszik az élet,
És pókhálócsipkések a jajok,
Teaízű féltés semmivé lett -
Fel-felsajdulnak a nappalok.
Groteszk gondolatok csipkézik az elmém,
Elhervad a jelen, nem tudom, hol vagyok.
Parázsló csodák, csendek, fénysziget...
nyíló rózsaszál - pirkadó szívem,
arcom tűzben ég, pillám rebbenő...
jaj... elfut a csend, dörren egy felhő...
Ezen a világon nincs valami rendben,
ha a gyermekpillán egy-egy könnycsepp rebben,
bár ékkőként ragyog tündérkert virágán,
elfújt pitypangernyőn, eltört pilleszárnyán
Virág a korláton, tarisznya
a padon, mind tudjuk, ez
az utolsó alkalom... az utolsó
közös osztályfőnöki óra -
az utolsó együtt - négy éve -
mióta... ismerkedtünk, illeszkedtünk,
harcoltunk és féltünk...
Köddé vált álmok, megfagyott vágyak,
szívemre ráült újra a tél,
jéghideg könnycsepp perzseli arcom,
páncélom ezüst, nemesacél.