Kor

Istoan Hanna

Ők táncoltak...

Ők táncoltak a koporsókon,
S játszottak a csontokkal,
Nevettek az igazságon,
Nem törődtek a gondokkal.

Tovább...

M. Laurens

A KOR ÁRNYÁBAN

[mementó hatvanhat]

A kor árnyában tűnnek el
Naponta a napok.
A kor árnyában vesznek el
Remények s bánatok.

Tovább...

Pfluger Ferenc

Koros szerelem

Éltem szuszogó hajnalán vizitel az ébredő nap,
szorong a sötét, de nem kell a bor, sem a pap,
túloz a várakozás, harmatban mosdik a fény,
az idült, galád lét, megkövesedett remény

Tovább...

Pfluger Ferenc

Jelek

Igen. Már érkeznek a jelek,
néha hívogatók, máskor alig
észlelhetők, csak faltól-falig,
furcsa, nem sértő hegek

Tovább...

M. Laurens

JÓ EZ MÁR ÍGY...

Molyrágta már kabátom széle,
Cipőm sarka taposott, görbe,
Kalapom rég nincs szembecsapva,
S szakállam: belelóg a sörbe.

Tovább...

M. Laurens

AKKORIBAN

EGY VÉN MARHA EMLÉKEI

Szétfolyt a bor a kancsóból:
füle s oldala is csorba.
Belesüllyedt e vénember
az örök földi nyomorba.

Tovább...

Grósz Dávid

Kor

Belenézek a tükörbe és elszomorodom,
könnycsepp csurog végig az arcomon.
Kimondani is nagyon sok a koromat,
semmi sem csillapítja a bánatomat.

Tovább...

Balogh Ádám

Régen

Részlet

Hol van az érzés a régi `90?
Volt ott öröm, bánat, sok is.
Emlékszem, milyen 100-assal fizettem,
Pedig gyerek voltam, ovis.

Tovább...

Balogh Ádám

Zsáner

Szanaszéjjel hagyott sovány emlékek,
Először csak egy év, aztán meg évek,
Nehéz érteni, elindulni még nehezebb,
Miért legyek rab, ha bármi lehetek?

Tovább...

M. Laurens

FOSZLÁNYAIM

sorok és gondolatok az utolsó százból

A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.

Tovább...

Széles Kinga

Őszen...

Lágyan szólt a lombok között
Szélnek szerenádja...

Tovább...

Nagy Zsuzsanna

Valami nagyon nem olyan...

Valami nagyon nem olyan, mint régen
rejteném a romlást patyolatingbe.
Megfásult percek emésztik a létet
apránként hullik a virágok kincse.

Tovább...

Horváth Piroska

Tupírozott sóhaj

Deresedő tincsem festék alá rejtem,
elmúló időmet lágy szőkére kentem,
csontos derekamra rásimult a párnám,
csendülő szavaim szuvas foggal rágnám.

Tovább...

Pintér Tamás

Magány

Túl a harmadik ikszen
Egyre jobban hiszem,
Hogy rám nem vár más,
Csak az átkozott magány.

Tovább...

Kormos Kata

Csont a Porban

...
Vörös (sötét), bűzölgő, szennyezett lucsok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom