Körforgás
Rezzen az erdő,
barna ölében
indul a szellő,
fürdik a fényben,
járja a táncát,
pezsdül az álom,
rozsdafa ágát
hullani látom!
Susogó levelek
Egymáshoz érnek,
Csendben a szellőnek
Titkokat mesélnek.
Hideg volt a ma esti takaróm,
olyan dermesztően hideg, hogy
szinte belefagytam az árulásba,
mikor ledobtam magamról.
Langyos, nyárvégi szélben
kotta nélkül ciripelt a tücsök.
Egy láng
izzott mélyen
a lelkemben,
ahogy a nyár
aranyló színekben...
mindig csak te
Sokszor engedtél el.
Hirtelen, nesztelen.
Volt, hogy ordítva,
Volt, hogy sírva.
Kolostorban dörömböl egy kopott ruhás paraszt,
Amíg felért a hegyekbe, megtett néhány araszt.
Csodálatos szőlőfürtöt szorít kérges marka,
Csikorog a vasajtó, s a kapus lép ki rajta.
"Elkészült hát a mestermű,
tökéletes, mint egy óramű;
fogaskerekeinek folytonos forgása
hoz állandó változást a világba."
Távvezetéken
Apró pontok, mint néma
Hangjegyek kottán,
Öntöznek, száraz a föld,
Régóta jó esőt vár.
Zafír zajban fürdő lelkek
szalmaszálon megpihennek,
felvágynak a Jóistenhez,
Ő majd segít minden egynek
letenni a mázsás terhet...
Még vár a tavasz talán reám,
természetisten nem csalóka,
nem emberi érzéskarám,
örökzöld, mint a boróka
A kezdet lőn a vég is, mint egy görbe tükörben,
Uroborosz tánca ez egy végtelen körben.
Árnyat győz a hajnalfény, az éj már málló, sötét tömeg,
s a reggel e talmi békét bíbor koronggal pecsételi meg.
Évszakok
Látod, ez a nyár is kiöltözött,
selymes zöld kosztümöt öltött,
randira készül, szolidan sminkel,
s talán az ősz karjaiban ring el