Körforgás
"Elkészült hát a mestermű,
tökéletes, mint egy óramű;
fogaskerekeinek folytonos forgása
hoz állandó változást a világba."
Távvezetéken
Apró pontok, mint néma
Hangjegyek kottán,
Öntöznek, száraz a föld,
Régóta jó esőt vár.
Zafír zajban fürdő lelkek
szalmaszálon megpihennek,
felvágynak a Jóistenhez,
Ő majd segít minden egynek
letenni a mázsás terhet...
Még vár a tavasz talán reám,
természetisten nem csalóka,
nem emberi érzéskarám,
örökzöld, mint a boróka
A kezdet lőn a vég is, mint egy görbe tükörben,
Uroborosz tánca ez egy végtelen körben.
Árnyat győz a hajnalfény, az éj már málló, sötét tömeg,
s a reggel e talmi békét bíbor koronggal pecsételi meg.
Évszakok
Látod, ez a nyár is kiöltözött,
selymes zöld kosztümöt öltött,
randira készül, szolidan sminkel,
s talán az ősz karjaiban ring el
Kocsányos tölgy
Az öreg tölgy oly sok mindent látott,
magasan van koronás feje,
bár a törzse itt-ott ugyan hámlott,
évszázados a fa ereje.
Hirtelen esett le az este,
szinte nem is volt délután,
fakó fény még a rést kereste
a félhomály pulzusán...
Mindig menni, menni kéne még.
Cukorkákat ritkán dobál az élet.
Gondolkodva feladáson rég,
mégis figyelmem kutatja a szépet.
Két szép üvegcsészébe zárva
hatalmas bucka van idefenn
s sok ezernyi homokszem
pereg lefelé a gravitáció
hatására s tömegüknél
fogva siklanak
egymáson s
zuhannak...
Az óriáskerék olyan, mint az élet...
Fordul egy jó nagyot, aztán vége.
A fordulat lehet hosszú s rövid,
A lényeg, hogy mindig megtörténik.
Amikor a mag kikel,
a napsugár rá figyel.
Csóközönben fürdeti,
fájdalmait szünteti.