Köszönet
Szívemet hintem lábad elé!
Ízleld, könnyektől áztatottak.
Általad váltak csodaszerré,
az elszórt magok behatoltak.
Anyáknapi emlékezés
Nyugalom csendje lebegett a fák alatt
Kihunytak a csillagok a Hold uszályán
Fekete égből pirosló hajnal hasadt
Az éjszaka gyermeke horizont vállán
Köszönöm a nők nevében
a gyengéd, szép szavakat,
a kapott sok kedvességet,
különleges az a nap...
Ó, ti drága Férfiak,
Veletek áll a világ.
Köszönöm szavaitokat
És verssoraitokat.
Száz - Centenárium
Milyen rövid és tömör,
Mögöttes értelem rég gyötör.
Leírva alig néhány betű... száz...
Belegondolva sokrétű ez a váz.
Többet érsz Te millió Holdnál,
Mindig, mindig örömet hoztál.
Mosolyból is sokat kapunk,
Másnak ebből sosem adunk.
Hozzátok szólok,
Kik akkor velem voltatok,
Hozzátok szólok,
Kik akkor kezem fogtátok.
fehér virágot hoztam hófehéret
angyallá lettél hófödte égcsúcsán
meggyötörten leállt a szívverésed
lelkem terhe hollófekete gúnyám
Nézem a szép kéklő eget,
Tovaúszó kis felhőket.
Elmerengek régmúltamon,
Rohannak az évek, bizony.
Még a széltől is óvsz minket,
mi vagyunk a féltett kincsed.
Értünk dolgozik két kezed,
mindent megköszönünk neked.
Itt vagyunk megint a téren,
fülünkig elér a szánk;
felkúszik Napunk az égen,
e hely itt most a hazánk.
Édesanyám vagy nekem,
te fogod a két kezem.
Te vigyázod éjjel álmom,
takargatod hideg lábom.
Anyának
Isten megnyomta a tavasz gombot.
Dalolj, szívem, bimbóban a rózsák,
téged vártalak, ábrándos május,
már futnak a vízen a fénycsóvák.
Jóságod sosem feledem!
Két picike kéz és két aprócska láb,
Tudtam, hogy egyszer hozzánk hazatalál,
Hogy mi kell majd hozzá, azt nem sejthettem,
Hiszem, hogy fentről segítettél engem,
Előrementél, de hiányod itt maradt,
Szívem apró darabjaira szakadt,
Jóságod feledni sohasem lehet,
Minden, mi jó bennem, belőled ered...
Déli pályaudvar
Most én köszöntem így el.
Úgy érezted, menned kell.
Túlkombinált érzelmek.
Hogy maradj, nem kértelek.