Köszönet
Itt vagyunk megint a téren,
fülünkig elér a szánk;
felkúszik Napunk az égen,
e hely itt most a hazánk.
Édesanyám vagy nekem,
te fogod a két kezem.
Te vigyázod éjjel álmom,
takargatod hideg lábom.
Anyának
Isten megnyomta a tavasz gombot.
Dalolj, szívem, bimbóban a rózsák,
téged vártalak, ábrándos május,
már futnak a vízen a fénycsóvák.
Jóságod sosem feledem!
Két picike kéz és két aprócska láb,
Tudtam, hogy egyszer hozzánk hazatalál,
Hogy mi kell majd hozzá, azt nem sejthettem,
Hiszem, hogy fentről segítettél engem,
Előrementél, de hiányod itt maradt,
Szívem apró darabjaira szakadt,
Jóságod feledni sohasem lehet,
Minden, mi jó bennem, belőled ered...
Déli pályaudvar
Most én köszöntem így el.
Úgy érezted, menned kell.
Túlkombinált érzelmek.
Hogy maradj, nem kértelek.
Miattad akarok jobb lenni,
Miattad akarok felnőni.
Miattad akarok érezni.
Te vagy, ki mellett nekem kell végezni.
Egyszer valaki azt mondta,
Minden tiszteletem a tiéd,
Ám ekkor még ő sem tudta,
Mindez mire is lesz elég?
Barátságunk régóta tart.
A napot számolni nem fogom.
A köszönöm itt kevés lenne.
Ezt én nagyon jól tudom.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Atyám, most hozzád jöttem,
templomomba szépen felöltöztem.
Letérdelek, imára kulcsolom kezem,
hálát adok, megköszönöm életem.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Áldott, békés és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok
Karácsony van. Künn a föld pihen új életet,
benn duruzsol a kályha, ontja a meleget.
Gondolataimban most veletek ünneplek,
megköszönöm, hogy vagytok! Istennek.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Sokat szenvedett az én Anyám,
emberfölöttit - élete folyamán.
Így nőttem a fájdalmak arcán
könnyeket lapozgatván.
Ó, Uram, köszönöm neked,
Köszönöm, hogy megmutattad Őt nekem!
Az ötvenedik
Ötvenedik versemet írom éppen,
Pár sort írok köszönetképpen!
Hű maradtam végig terveimhez,
Erőt, kitartást adtatok verseimhez!