Közöny

Krüzselyi Attila

Ez a mi sorsunk...

Testvér, ne bánkódj, hogy hajdanában rég
alig harmadára csökkent az egész,
és most hívatlanul itt az újabb vész.

Tovább...

Schrenk Éva

Elragadtatás

Szürkületbe bevillanó öröm;
az unatkozást megunó közöny...

Tovább...

Szőke Zsuzsanna

Metrón

A mélabús, biggyedt ajkak,
és gúzsba kötött akarat
emelik az én-falakat,
kütyüvel játszó szamarat...

Tovább...

Berecz Magdolna

Menjek vagy maradjak???

...
dermesztő közönyben alszik a szerelem.
Sikolt a gondolat: ölelni volna jó!
A megfagyott érzés csak tűzben olvadó.

Tovább...

Brondel Cermidoff

Na, hogy festek?

Hallgass, te dög!
- süvít a szél.
Belül dörög.
Kényszer beszél.

Tovább...

Farkas Péter (tikkencs)

Karácsony

Kipufogófüstben pöfögő ország
útján egy szamáron döcögő koldus
érkezik hozzád. Ajtódon fenyőág,
asztalod díszes: - Itt van a Jézus!
- Vehető, ehető a mézes-krémes!

Tovább...

Dobosi Györgyné

Szeretet húrja

Feketébe öltözteti a lelkét,
fülébe suttogja unalmas csendjét,
a múlt feléget minden meghitt vágyat...

Tovább...

György Emőke

Kiégve

Megszenesedett villanydrót a testem,
Melyet villámként ráz meg a zokogás.

Tovább...

Zsefy Zsanett

Bakelit ég

Szétporlik egy csillag a bakelit égen,
angyallábnyomokat szikrákkal behint.
Szunnyad még a többi felhők rejtekében,
ványadt hold sarlóján álmos este ring.

Tovább...

Mézes Sarlota

Embernek lenni

oly nehéz...

Lehetsz Te bármily jó az emberekhez,
akkor sem fogják jóságod figyelembe venni, értékelni.
A jót azt hamar elfelejtik...
De egy rossz hibádat, míg élsz,
addig fogják emlegetni!

Tovább...

Horváth Piroska

Rongybálvány

Minden reggel lemossa arcáról
a meggyűrt gyötrelmet,
foncsorrá szűkült a kép harcáról -
magányába dermed.

Tovább...

Steel

Porszemek

Elesett lelkek csendje az őszi,
mint kis rongykupacok, húzódnak meg
bokrok kunyhójában, ágak zörgik
csupán ottlétük. Csontjukon vasszeg
már az éj, hallgatásuk szinte
félve kuporodó gyermek, még lehel,
de szólni nem mer, kérni sem pisszen,
inkább magzatpózba összeremeg.

Tovább...

Fórizs Krisztián

Száz dobbanás...

Nem nevetek gyakran, de mosolyt csaltál arcomra
Eddig érintetlenül éltem, nem reagáltam semmire
De te, kíváncsi voltál minden elcsépelt harcomra
Szeretlek, és csak miattad mentem ilyen messzire.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Ennyi volt

Ennyi volt és nem több.
Nem tudsz már szeretni.
Szívtörésed gyötrén belül
kérgességed szétszivárgott,
bár szűrébe szorult szenny-léként
még vágy-szomjad kíván tisztaságot.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom