Külföld
Un pizzico d`Italia/ Egy csipet Olaszország
Ülök Isten tenyerén,
Olaszország közepén
szemem előtt a tenger,
hullámzik a sok ember.
Komámmal pontyért indultunk
Koppenhágában.
Szokatlanul langyos, meleg estét
kaptunk karácsony másnapjára
ködfátyolba csomagolva.
Még máshol élem az életem, a szobám bérelem,
eleinte a kételyem, és a jó-e itt nekem
kérdése kicsit élt bennem, de ezzel már végeztem.
Indulj, ott van előtted az út
taposott ösvény, semmibe húz.
kimondott szavak vákuumba nyúlnak,
kiszárad benned kútfeje a múltnak.
Már mennék.
Messze innen, hogy hiányolj.
Mennék - maradnék - lennék,
vagy mégsem, s csak kis álmot
kergetek alattam.
Kicsit feladtam.
A nap sugara táncol a vízen,
majd tovább repül s az arcodon pihen.
Vakítóan csillog a végtelen tájon,
Míg szemem ellát, a kékséget látom.
Vigyázz Magyarország kiabál most külföld,
Mert nemzeti összefogás nyomát látják kintről.
Vigyázz Magyarország a vesztedbe rohansz,
Hisz lesz erős kormányod, ki bármit rendbe hozhat.