Különleges
Történt egyszer, réges régen,
Havas mező közepében...
Élt egyszer egy hóember,
Úgy hívták, hogy Szilveszter.
Kéretlen kontent okokkal körbevesz,
Köretnek káros, önkreszben tönkretesz.
Erdő mélyén virágzik
e aprócska kis tünemény,
kit az erdő fái se értenek,
mit keres itt,
hisz neki itt nem jut se víz, se fény.
Ez az este különleges,
A villamos robog tovább,
Halkan szólnak az emberek,
Mintha suhanna angyalszárny.
Angyali üzenetek III.
Kérlek, ne gondold
azt: senki vagy,
tucatáru, kacat, selejt -
közönséges vizespohár,
melyet egy suta kéz a
földre ejt, majd így száz
darabban - örökre bevégzed -
Kérlek, ne gondold! - Ó, ne, hogy...
Ennyi volna csak csupán,
Nem különös, tényleg semmi,
Csak egy vers, mi sosem akart
Önmagánál többnek lenni.