Láng
Omolj, eső, folyj le könnyen,
ne lássák, hogy hull a könnyem.
Virágozzék ki a liget,
mosd le rólam bűneimet.
Lángot lövell a háztető,
ez nagy katasztrófa!
Sürgősséggel szükség van a
bátor tűzoltókra.
Egy pillanat volt az egész,
aztán csak néztük ketten
ahogy elpislákol a fény,
s egyedül maradtunk a sötétben.
hat igazgyöngy
nagyanyám
kék kötényében
mindig akadt pár morzsa
és jó szó... nekem
Mikor aznap megláttalak,
átértékeltem mindazt,
mit addig tökéletesnek tartottam.
Mikor ősz lett a vasúti híd egén,
kilépett az utcára egy merész legény,
markában egy szál gyertyával lépdelt,
lángját lobogtatva Isten előtt térdelt.
Álomvilág nem kell nekem,
nincs ott valódi szerelem.
Nálad nélkül bús az élet,
olyan, mint a végítélet.
Szerelem, szerelem,
de szép is tud lenni,
érdemes miatta
néha lépre menni.
végtelen óceán a bánat,
ám tenyérnyi helyen elfér...
összehajtogattam vagy százat,
mégsem volt igazán enyém...
Sokszor csak annyit mondanék...
Sokszor csak annyit mondanék... hiányzol!
S most miért nem vagy velem?
Magamhoz húználak, csodálnám a szemed.
S most vajon miért nem mondhatom?
S most miért csak emléked ölelhetem?
Temetőnek szegletében urna-liget,
Gyertyafényben szikrázik az emlékezet.
Először azt hittem vízió
lángolt a televízió,
recsegett
ropogott
égett
tűz borította a képet,
álltam és döbbenten néztem
néztem, de hinni se mertem...
Fogy a levegőm, ma
egész nap fuldoklok,
feszít és lehúz -
nincs ellenszer...
koszorúinkon
éled sírkertek mélyén
lélekvirágunk
sírokon gyertyák
fellobbant lángja sercen
emléket neszez...