Legenda
Hallgasd meg eme legendát:
Valaha, igazán régen...
A Szerelem s az Őrület
Szerették egymást szertelen.
Petőfi, az ifjú költő,
műfordító, lapszerkesztő,
katona és vándorszínész,
forradalmár, magyar vitéz
Bem apónak seregében
lovát üli feketében,
Segesvárnál gyűl a sereg,
szurony villan, a dob pereg.
Hogy az utókornak legyen mit mesélni,
ott egy kávé mellett meg kellett beszélni,
majd kivonulni az utca emberéhez,
őszinte magyarhoz, az elnyomott néphez
Lelkem mélyén éneklek s táncra perdülök.
Nem csinálok mást, csak repülök.
Itt van Ő nekem. Ennyi bőven elég,
Mert szívem már rég lángokban ég.
Szent Miklós ünnepe
A legenda szerint
szent Miklós, a püspök,
ajándékot osztott szegény gyerekeknek.
Ennek emlékére
minden évben téli ünnep
Mikulásnak nevezett
Télapó érkezése.
Csendet hozott az éjszaka,
éhes gyermekszem mered
az ablaktányérra,
egy jó lélek útnak ered,
tesz küszöbre, párkányra kenyeret,
diót, almát, virgácsot,
kemencében sült, foszlós kalácsot.
Valamikor, hajdanában
török-dúlta országunkban
nem épp tegnap, nagyon régen:
ezerötszáznegyvenegyben
volt egy város, nagyon hírös,
neve nem más, mint: Nagykőrös.
A történet megíródott, új legendát avattak,
szóltak minden embernek, kicsinek és nagynak.
Azoknak, kik csúnya vagy szép házakban laknak,
minden egyes lelkésznek, plébánosnak, papnak.
Varázslat él titokban rejlő kalandok hátán,
komisz manók csínytevései szabadon szállnak,
áttetsző vágyán él a szó, papírlapon szárnyal,
szelíd érintése elringat tündérek táncán.
Régi történet, mit e vers megidéz,
Tengerésznek beszélni róla nehéz.
Sokan írtak már róla,
Így lett belőle legenda.
Dér Jancsi
A hóeséssel jöttem én
a felhők mögött,
mégis havas lett kabátom.
Engedj be, drága barátom,
meghálálom egy-két mesével.
Az időm fogytával jönnek az emlékek,
közülük legtöbbször a hatvanas évek
próbatételei, fontosabb döntések,
kis és nagy traumák, lelki érintések.
Több, mint egy évtizede, hogy papírra vetettem első soraim,
Apró-cseprő térközökkel azóta is törtetnek a gondolataim,
S a mai napig szemem előtt lebegnek az álmaim,
Írásaim által próbálgatom szárnyaim.
Réges-régen, böjtidőben történt ez az eset,
Szent Balázsnak legendája, mit elmondok neked.
Püspökünkhöz nagy sebesen ijedt asszony szaladt,
Hal szálkája gyermekének csöppnyi torkán akadt.
Verses mesejáték, a solymári gyerkeknek
Mesélő:
Élt egyszer egy öreg pap
Myra földjén réges-régen.
Szálfa termet, fehér szakáll,
Mosolygó szem, piros köpeny:
Felismerte, ki arra járt.