Lélek
Hazám ez a hely, mely hív és vár,
nem kell több, fogd meg a kezem, velem járj!
Tisztaság és boldogság a napsütés alatt,
várlak haza, kicsi alak.
Nem tudok írni.
A szavak belém fagytak, ragadtak.
Pennámat megfogni se tudom, nem merem.
Nem szabad, a harag marad s mar belülről.
Elvesztem.
Halott virág,
Kopár síkság
Újat nem vár,
Kietlen már.
Szeretetünnep,
örömkarácsony,
csillogó díszek
az örökzöld ágon,
fenyőillat, fahéj
tölti be a szobát,
angyalok éneke
a csendes éjszakát.
A Karácsony a szeretet ünnepe,
mely minden embert éltet...
Zöld fák ölelésében hullámzik a tó,
Az Ég megmutatja, lelkednek mi való.
Aranylik a víz a napfényben,
Higgy hát a természet erejében.
Kételyek közt őrlődő létemben
Mellém sodort a süllyedő élted,
Mélyre hatolva hozzám szegezett,
Fogantatásában végítélet.
Advent van, pihenj egy kicsit,
figyeld a lelked rezdüléseit.
Vékony jég a határ,
vagy inkább csak üveg,
apró rezdüléstől is
könnyen végigreped.
Volt egyszer egy lány, ki kereste útját,
dalolva, vidáman indult neki,
kacskaringós ösvényen járt.
Haikucsokor
Meghitt vasárnap
Fényünnepre vár - csendben
Gyertyaillatú
*
Adventi csendben
Hétről hétre Angyal jár
Gyertyák beszélnek
*...