Ma
A válasz láthatáron.
Kérdést várom, hátha sok van.
Avagy álom-vágyban?
Nem tudom, hol is vagy, Hermina,
Ó, ha megismerhetnélek ma...
Egyedüllét, bánat!
Könnyezek, sok százat...
Próbáljuk, gyere ide még ma!
Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom
Kosztolányi Dezső (Rónoki Bertalan átirata)
Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom,
Neked adom a füstölgő gyárakat.
Vedd a sűrűt, a gomolyt, a lombost,
Neked adom mind, mit termel. Légy gondos!
Tiéd az összes haszna s szennye. Vedd el!
Olyan korban éltem én e földön,
Hol a szenny volt mérvadó.
Nem volt itt semmi értékünk már.
A pénz lett az igaz helyett a mindenható,
Lelkünkben nem Isten élt tovább.
Szemünk bogarában ég az alkonyparázs -
gyengíthetetlen a csillagok szikrája,
tegnapvolt álmai lett benne a varázs,
szivárványemlékek ecsetje pingálja
lustán andalog az eltévelygett idő
majd pimaszul lóg a kandelábereken
aztán forogni kezd - irama szédítő
ugróiskolázik a macskaköveken
Akarom s védem görcsösen,
"állandóságban a biztonság"
- nem kérem a változást -
miért váltanám le a megszokást.
...egymásba gabalyodó szálak,
és egymásnak feszülő vágyak...
Minden, ami elmúlt, könnyen lehet emlék,
az kell hozzá csupán, azzá tegye elméd.
Mi belehalnánk a büszkeségbe
régvolt lomjai, rongyai között,
beleolvadunk a szürkeségbe,
bár lila a köd álmaink fölött
Korán ébredtem mai napon,
Valamit elfelejtettem,
Valamit, ami számít,
Kisebb gondolkozás:
Ma van anyák napja!
Felébresztett a nosztalgia,
álmodtam régmúlt időkről,
el nem feledett gondokról,
szeretetről, szegénységről,
mit megélt az ember fia.
...vagy sebére ír létezne,
ha nem lenne gyűlölet, düh,
de fájdalmat gyógyító nedű,
ó, ha mindez lidérc lenne,
s oka az ember félelme!
Bánni azt, hogy gyűlölök várni, megállni,
Az idő idejár rotálni, néha engem,
Minden rendben, ott állni
Olyan, mint lenni a testben,
Csak menni, mintha senki sem szeretne,
Az üveg is habos bússal rám meredne.
Voltam én is boldog gyerek,
boldog-boldogtalan kamasz...