Magány
Arcomon szomorú könnyek erdeje,
Megszédültem, székre ülök, ideje...
Csak nézek magam elé, és nem értem,
Hogyan tűnt el minden, miket elértem...
Az útszélén vonszolom magam, lépteim számolom,
Emlékek terhe nyomja vállam, kínoz gondolatom,
Káosz a fejemben, amim volt, odaveszett minden,
Szeretném végre feledésbe temetni önhitten.
kidobtam magam de
attól még itt vagyok
ha kiszállok magamból
világot láthatok
odakint ma minden
fekete és fehér
csöndes lett az elme
mert az ösztön a vezér...
Most jó nekem itt, hol minden nyugodt,
Megpihen fáradt testem a tó
nyugovó rojtjain.
Elár/v/ult Édesanyák emlékére
Lélekszárnyalással várja már a jöttét,
rejtegeti, óvja kagylóba zárt gyöngyét.
Féltőn babusgatja, önzetlen, örömmel,
oroszlánként védi anyai ösztönnel.
Istenem, de szép lenne a túloldalon élni,
düledező kapun túl életet remélni,
mesélni a lombkoronán minden levélnek,
hogy ne legyenek kitéve mindenféle szélnek!
Amíg volt drága Édesanyám nekem,
Szeretetben fürösztött, nevelt engem,
Mindig elűzte Ő minden kételyem,
Szükségét semminek sosem éreztem.
Voltam diák, s szerettem
az iskolát, utolsó éveimben
én úgy szerettem az orosz
órát, és úgy szerettem a
szép magyar verset, de az
évek velem is leperegtek.
Hittük, a miénk más történet,
mások vagyunk, mint az átlag,
bíztunk, hogy velünk nem történnek
dolgok, amik átformálnak.
...Minden értékemet levetted...
Megcsupaszítva hagytál el,
Többé már vissza se nézel...
Hideg füstök töltik-csapolják
roppanó-sercegő tüdőlebenyem,
lomhán és konokul vesznek rá arra,
hogy megromlott emléked újraegyem.
Szellemvárosból szellemvárosba költöztem,
mindenhol hófehér kísértetek lapulnak.
Úgy féltem tőlük, hogy a csendben üvöltöttem,
s ők üvegesen néztek, mint kik megvakultak.
Táncot jár az izomrost
Sérült haránt csíkjain,
Egy lépés egy dobbanás.
Elvesztett kínjaim megidézi.
Mellém ül, nem ismer,
Ismerem, azt hittem,
Megszólít szótlanul,
Emlékek elmémben
Érzelmek semmiből
Semmibe tartanak,
Hasfalamba kóstol
A múlt, mint vasfogak.
Magamat mindenkinek megadom.
Nyitott vagyok, a test az csak test.
Ezt senki nem taglalja, miközben
nyelve vásznamra festményeket fest.