Magány
Tengődöm így, egyedül, árván,
taposatlan utakat járván,
beérem ritka legelővel,
bárányfelhővel, levegővel...
Lapon szárad még egy könny,
Így ér véget egy nagy könyv,
Vándor ül egy sziklaparton,
Utolsó fejezeté ez alkony.
Már nem látom a partot, ahonnan indultam,
S ki tudja még, milyen messze a cél,
A Mennynek tükörképén utazom keresztül...
Ki mondta, hogy ismerem Istent?
Bármi megfogható, mi pozitív lett...
Ha úgy érzed, hogy senki sem szeret...
Ha úgy érzed, hogy senki sem szeret,
én itt vagyok, itt vagyok Veled.
Együtt zord bérceken, sík sávokon át,
a vágyhoz kötöttség szűk, rácsos halmazán.
az időkabinban létszimulátor,
rég levált hordozórakéta-anyám.
aprót lélegzek, csak néha bokákol
föl a torokba gyűlt kozmikus magány.
Vakkant egyet-kettőt,
épp ugat egy holdat,
vagy talán egy felhőt,
tán a csillagokat.
Könnyű csipkék holdfényes éjt takarnak,
csendes a környék, mélyen hallgatag,
magány könyököl egy oszlop szélére,
lámpaláng suttog gyengéd szavakat.
"Zápor suhogott az irtáson át,"
villám fénye cikázott a távolban,
esőcseppek verték az út porát,
a mennydörgés robaját sem álmodtam.
Szellemvárosból szellemvárosba költöztem,
mindenhol hófehér kísértetek lapulnak.
Úgy féltem tőlük, hogy a csendben üvöltöttem,
s ők üvegesen néztek, mint kik megvakultak.
nem esik jól ma semmi,
olyan esetlen, halvány
minden mozdulat,
talán jobb lenne
magam félretenni,
talán nem zavarna
a tudat, hogy annyira
színtelen a most, és pont...
Esteledik - árnyakban
szűkölnek mind a fények,
kertünk kopasz ágain
a megszokás babrál -
távolabb húzódik
tőlem most az élet,
a függés független -
alig egy hajszál...
Mezítláb indulok - pőrén, ahogy jöttem,
hófehér csillagok zuhannak köröttem -
sajdul a végtelen, izzik talpam alatt...
elkerülnek messze a nyugtató szavak.
Tekintetem kint a négyzeten.
Te kint vagy, én bent, vagy fordítva, és elégtelenül,
magányosan rágódok elveken
- nem tudom, hogy gerincbe rendelt cserepein ként
okád-e még a félelem a meg nem értettségem sértettsége okán,
ahol ártatlanságba démonizált domináns csuklóján
pufók puttók festenek körívet cukorkahegyen innen s túl.