Magány

SzKirián

Magány

Szőke szél fújja
szelíd homlokom
- nem gondolkodom -
simogat ujja...

Tovább...

SzKirián

A kiakolbólított

Tengődöm így, egyedül, árván,
taposatlan utakat járván,
beérem ritka legelővel,
bárányfelhővel, levegővel...

Tovább...

1020

Zsolnay Dániel

Naplemente

Lapon szárad még egy könny,
Így ér véget egy nagy könyv,
Vándor ül egy sziklaparton,
Utolsó fejezeté ez alkony.

Tovább...

Lendern

Egyedül a tengeren

Már nem látom a partot, ahonnan indultam,
S ki tudja még, milyen messze a cél,
A Mennynek tükörképén utazom keresztül...

Tovább...

Fiatal Nóra

A hetedik napon

Ki mondta, hogy ismerem Istent?
Bármi megfogható, mi pozitív lett...

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Ha úgy érzed, hogy senki sem szeret...

Ha úgy érzed, hogy senki sem szeret,
én itt vagyok, itt vagyok Veled.
Együtt zord bérceken, sík sávokon át,
a vágyhoz kötöttség szűk, rácsos halmazán.

Tovább...

Molnár Jolán

hópihe az időkabinban

az időkabinban létszimulátor,
rég levált hordozórakéta-anyám.
aprót lélegzek, csak néha bokákol
föl a torokba gyűlt kozmikus magány.

Tovább...

Virginás András

A kutya és a csont

Vakkant egyet-kettőt,
épp ugat egy holdat,
vagy talán egy felhőt,
tán a csillagokat.

Tovább...

Domonkos Jolán

Magányos séta

Könnyű csipkék holdfényes éjt takarnak,
csendes a környék, mélyen hallgatag,
magány könyököl egy oszlop szélére,
lámpaláng suttog gyengéd szavakat.

Tovább...

Domonkos Jolán

Szertefoszlott remények

"Zápor suhogott az irtáson át,"
villám fénye cikázott a távolban,
esőcseppek verték az út porát,
a mennydörgés robaját sem álmodtam.

Tovább...

Mondok Judit

A szellemvárosok

Szellemvárosból szellemvárosba költöztem,
mindenhol hófehér kísértetek lapulnak.
Úgy féltem tőlük, hogy a csendben üvöltöttem,
s ők üvegesen néztek, mint kik megvakultak.

Tovább...

3027

Schmidt Lívia

kirakós

nem esik jól ma semmi,
olyan esetlen, halvány
minden mozdulat,
talán jobb lenne
magam félretenni,
talán nem zavarna
a tudat, hogy annyira
színtelen a most, és pont...

Tovább...

Schmidt Lívia

Tetszhalott

Esteledik - árnyakban
szűkölnek mind a fények,
kertünk kopasz ágain
a megszokás babrál -
távolabb húzódik
tőlem most az élet,
a függés független -
alig egy hajszál...

Tovább...

Schmidt Lívia

Magamnak

Mezítláb indulok - pőrén, ahogy jöttem,
hófehér csillagok zuhannak köröttem -
sajdul a végtelen, izzik talpam alatt...
elkerülnek messze a nyugtató szavak.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Kint a négyzeten

Tekintetem kint a négyzeten.
Te kint vagy, én bent, vagy fordítva, és elégtelenül,
magányosan rágódok elveken
- nem tudom, hogy gerincbe rendelt cserepein ként
okád-e még a félelem a meg nem értettségem sértettsége okán,
ahol ártatlanságba démonizált domináns csuklóján
pufók puttók festenek körívet cukorkahegyen innen s túl.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom