Magány

Tasnádi Györgyi

Feloldódás

Magad ura szabadságod szédítő fokán,
ahol elszámolást nem kér tőled már senki,
ott gyökerezik le a feltörekvő egód,
és fönt csakis Én van, csak neked adnak enni.

Tovább...

Mondok Judit

Hiányvers

Milyen vagyok nélküled? Mesélem szívesen,
mint egy színtelen szivárvány, fakó színeken
élek, csak éppen lélegezni felejtek el,
mint egy fuldokló, ki levegőért esdekel.

Tovább...

Mondok Judit

Deres éjjel

Hiányod nyomán

Dér ül a fűre hulló falevelek hasán,
rád gondolok a felkelő Hold alkonyatán,
ahogy körültáncolják villanó csillagok,
szívembe költöznek fagyos, őszi illatok.

Tovább...

Kövecses Anna

Vintázs

"huzatos padlásszobákban lakom,"
Csigalépcsők búja roppan az éjbe,
Egy családi portré csüng a falon -
Kint bagoly huhogja bajait széjjel.

Tovább...

Kövecses Anna

Analízis

Groteszk gondolatok csipkézik az elmém,
Elhervad a jelen, nem tudom, hol vagyok.

Tovább...

Virginás András

őrizzelek

mély lélegzésnek sóhaja ömlik
felszínre hozza, mi belül rekedt
keserve most is távolba ködlik
miértje éppen a múltba veszett

Tovább...

1714

Virginás András

Míg elhiszem

Csak gondolom, mert hinni nem merem, -
magamat így míg tőled átveszem,
életig tartó, hosszú folyamat,
lejár a kölcsön, s nem lesz már kamat.

Tovább...

M. Laurens

AZ ANYA ILLATA

Kedőbe kötve...

Kendőbe kötve jött e világra,
egy szeméttároló mellett
otthagyva: szerencsétlen árva.

Tovább...

Schmidt Lívia

Hit nélkül

"Nem a remény vitt.
Az a csöpp meleg,"
...csupán lehelet, szikrányi fény
lelkem izzó őrlángja,
nem is tudtam, hogy bennem ég,
és lehet akár fáklya.

Tovább...

Molnár Jolán

Cancer, teagőzben

Égve hagytam az erkélyen a holdat.
Szúnyoghálón felriadt éji lepke
verdes, a belső tér közös kelepce.
Mesévé eredtek az egyszer voltak.

Tovább...

Kövecses Anna

Kendőbe kötve

Csillagfény alatt
Ballag a vándor,
Ruhája szakadt,
Szívében álmok:
Elmúlt nyarakról
Kedéllyel mesél.

Tovább...

Horváth Piroska

Számkivetve...

Árvaház szegletén gúzsba kötött remény -
anyátlan, apátlan, szürke hétköznapok,
mint egy agyonhasznált, összegyűrt képregény -
elveszett bárányok, szárnyaszegett sasok...

Tovább...

M. Laurens

BÚCSÚ A GYERMEKTŐL

Elhagy majdan a gyermek, ki felnő.
El, mint tájat a szél, mi száll.

Tovább...

Domonkos Jolán

Egy átsírt éjszaka emlékére

Csitult a vihar,
alszik a város,
az utca kihalt,
sötét és gyászos.

Tovább...

4041

M. Laurens

ÜNNEPI FÉNYEK

Hol a magány rakott fészket...

Hosszú lesz majd ott az ünnep,
Hol üres már rég a konyha.
Gyertyák helyett a szegénynek,
Bárcsak tüzelője volna.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom