Magányos szív
Zöldellnek a fák,
nyílik a virág.
Sok fiatal pár
egymásra talál.
Ha majd szobádba oson a félhomály,
A csend lassan átölel,
Kérdéseid miértjére...
Amikor még voltál,
Még nem hiányoztál,
De most nélküled
Elviselhetetlen.
Csillagpor hull a csodás éjszakában,
Szféráknak zenéje kering a széllel,
Lélek megtelik bíboros reménnyel,
Csak a magányos szív sír fájdalmában.