Május
Tündöklő nap
szórja aranysugarát,
életet habzsol
sok májusi virág,
egymáshoz simulva
vígan lengenek,
madarak dalától
visszhangzik a kert.
Szerenáddallal
a nyár előszeleként
köszönt a május.
Felhő szélén üldögél a hajnal,
rőt fénye versenyzik a holddal.
Lábát lógatva rigót kelteget,
víz tükrén fénnyel sepreget.
Itt van a május, halk morajával,
festi a rétre a tiszta csodát,
száz szín a szikra, a tarka virággal,
újra teremti a harmóniát!
A zajban a csend feloszlik,
Szétbomlik, mint levelek a vízben...
Május itt van, megérkezett,
a szívembe kéredzkedett,
orgonámra telepedett,
illatokkal kecsegtetett.
Harmatcsepp vár hajnalban,
arany fény az ablakban,
madaraknak éneke,
élettel nő kék ege,
virág kelyhét merengőn,
fodrozhatja a szellő,
s bodza tányér kristályon,
ringatózik az álom!
Május szórja nevetve illatát,
örül, vár, kit, mikor, hogyan hat át.
Kerít hozzá hány virágos rétet,
illatos bokrokat, mennyi szépet,
virágpor lepi körbe a fákat,
egész természet űzi a vágyat!
Májusi szélben
arannyal hullik alá
sok kicsi érdem!
Valahol egy szív orgonál
kedves zsoltárok dallamán,
olyan ez,
mintha majd örök...
Hallgatom és megörülök.
Franz és Leopold megsárgult gyűrt papíron
Fátyolfelhők takarták a kéket
Az óriáskerékből messze látszott
A Kékbe merült sokat ígért jövő
Franz és Leopold
Reggeli napfényre vágytam,
május zümmögve megérkezett,
rászállt a lila orgonára,
- Hogy vagy? - csak ennyit kérdezett.
Májusi réten
fürdik a fényben,
s tiszta időben vár a határ.
Kinyílt már a nőszirom,
a tulipán s a nárcisz,
az orgona illata
a szívemmel játszik,
bódító bársonyszirmát
a langy szél, ha fölkapja,
felrepíti felhők fölé,
jól megtáncoltatja.