Május
Franz és Leopold megsárgult gyűrt papíron
Fátyolfelhők takarták a kéket
Az óriáskerékből messze látszott
A Kékbe merült sokat ígért jövő
Franz és Leopold
Reggeli napfényre vágytam,
május zümmögve megérkezett,
rászállt a lila orgonára,
- Hogy vagy? - csak ennyit kérdezett.
Májusi szélben
arannyal hullik alá
sok kicsi érdem!
Májusi réten
fürdik a fényben,
s tiszta időben vár a határ.
Kinyílt már a nőszirom,
a tulipán s a nárcisz,
az orgona illata
a szívemmel játszik,
bódító bársonyszirmát
a langy szél, ha fölkapja,
felrepíti felhők fölé,
jól megtáncoltatja.
Áprilisi széllel
nyargalt el tegnapom,
szerelemnek csókja
kinyílt ma ajkamon.
Tavasz van, május - naptárban olvasom,
mert novemberi hideg vág arcul.
A hőmérő nem megy túl a tíz fokon,
"reciprok évszak" dulakodik vadul.
Karodban lenni: a melegség,
most semmi sem férkőzhet közénk,
gerincemen sétál az ujjad,
tegnap hittelek, ma jobban tudlak,
és jobban éhezlek, puha kenyér
a szó ajkadon, a szív is ledér,
öltözi fel az összes betűt...
Most, hogy a hajnal
beleszeretett a felkelő Napba, s
minden vágy ugyanazt hajtogatja,
a tájra vérvörös mosoly feszül,
csobbanó patak arcára vidámság ül...
Május van, fényes május,
illata édes-mágus:
elsején a majális
nem is olyan banális.
Virágot gombol szoknyámra a május,
tegnapi szürke ég messze jár,
színes kosztümbe bújt fák közé
érkezik meg sietve a lepke-nyár.
el ne feledd
Véget ér a tavasz, minden felnőtt tudja.
Ne feledd, mit hoz majd végső vasárnapja?
Az egész világon gyermekek ünnepe,
ifjú és aggastyán soha ne feledje!
Anyák napjára
Virágot akartam szedni anyámnak,
de magasan volt az orgonaág,
sírva fakadtam, fájt a szívem,
Anyák napjára nekem nem jut virág!