Mama
Van ünnepi, kimenős,
elfeslett és etetős,
a konyhában lisztezős,
unokákkal tipegős.
Volt egyszer egy kis városban,
Csodaszép kis házacskában,
Virágos kertecskében,
Éldegélt egy nagymama.
Naftalinnal szőtt édes álmom
Almás pite illattal körülölel.
Ősz hajú tündér keze nyomán
Aranyló nárciszos kert zöldell.
Volt idő, hogy nem múltak az évek,
ólomlábon járt a délelőtt,
csak a mama sürgött nagy serényen
a vászonnal fedett asztal körött.
Szinte érzem a számban a tyúkhúslevesét,
Mert ez volt sokszor a vasárnapi eleség.
Aranyló zsírkarikák úsztak a tetején,
Benne a finom, friss, hazai vetemény.
Régi fénykép, rajta mama,
Édesanyám édesanyja.
Ne sírjon, drága nagyanyám,
derűtlen unokájáért,
mert mielőtt megbántanám,
örüljön a friss virágért.
Boldogan rohan a karomba,
Brigitta egy szeretet bomba
ha ő kerül a középpontba - imádja -
mindig, mindenkit becéz a családba
voltam már mama, mami, mamácska, mamuszka...
Felmegyek a dombtetőre,
onnan nézek le a völgyre,
lábainál kis tavacska,
mellette egy kis falucska.