Mama
Nagymama, miért nem voltak színek régen?
Voltak bizony Kincsem, csak nem a fényképen.
Színes volt a világ, épp úgy, mint a lelked,
ami, látom, most is ide-oda repked.
most már csak egy régi
fényképről nézel vissza rám
s néha elhiszem hogy
te is látsz engem talán
hiú ábránd hogy a jövőben
újra láthatom az arcod
de nem tudom elfeledni
szelíden hívogató hangod...
Szeráfi tekintete
Cifra madár.
Lélektükre éjfekete,
Sajgó sugár.
Ott, ahol szél simítja patakok apró ráncait,
és a kavicsok közt bukdácsol a téridő.
Ott, ahol tarka pillangók cikázzák táncaik,
és egymáshoz simul sok milliónyi kő.
A könnycseppek folyóvá válnak,
Ha a régi fotókon látlak.
Azt mondtad: mikor megszülettem,
A legjobb dolog voltam az életben.
Akiben szőttek mindent, ami jó!
Mi volt első gondolatod, igéd?
Mikor övé voltál, és ő a tiéd?
Alvó mamáimnak
Még most is érzem könnyes lelked szuszogását, érző kezeid tapintását.
Madárkád a sötét éjben mai napig keres téged,
az ő rég elveszett szerelmes társát.
Örök álomra hajtottad fejedet,
biztos voltál benne, hogy hamarosan újra kinyithatod szemedet.
Vártam én is, hogy idővel ehetem piskótád,
mivel a konyhában oly örömmel piszkoltál.
Egyik nap voltunk Téged meglátogatni,
S nélküled a házban idegenként álltunk,
Nem tudom, hol jársz most, csak azt, hogy nem vagy itt,
Hiszen egyedül csak a csendet találtuk.
Egy vasárnap anyukám gulyást csinált,
De az kenyér híján nem szuperált.
Mivel nem volt már bolt nyitva tartva,
Ezért nem kapott sikert, babért aratva.
Élet fonalából
szőtték szorgos kezek,
benne álom és vágy,
feszítő gond-hegyek.
Egyedül vagyok, Mama, - hiányzol,
azt mondtad, te sohasem hibázol,
látod, valami rossz történt veled,
és nem foghatod többé a kezem.
Kopottas bögre
porcukorpöttye
hullik a földre
szívembe döfve.
A nagymama arca ráncos,
évek szeplői pettyezik,
öle egy jó meleg vánkos,
ahol a szundi jólesik
Nagymama szeretete
Plüss kis párduc, egy kisgyermek
kapta,
nagymamája néki ajándékba
adta!