Mama
Egyik nap voltunk Téged meglátogatni,
S nélküled a házban idegenként álltunk,
Nem tudom, hol jársz most, csak azt, hogy nem vagy itt,
Hiszen egyedül csak a csendet találtuk.
Egy vasárnap anyukám gulyást csinált,
De az kenyér híján nem szuperált.
Mivel nem volt már bolt nyitva tartva,
Ezért nem kapott sikert, babért aratva.
Élet fonalából
szőtték szorgos kezek,
benne álom és vágy,
feszítő gond-hegyek.
Egyedül vagyok, Mama, - hiányzol,
azt mondtad, te sohasem hibázol,
látod, valami rossz történt veled,
és nem foghatod többé a kezem.
Kopottas bögre
porcukorpöttye
hullik a földre
szívembe döfve.
A nagymama arca ráncos,
évek szeplői pettyezik,
öle egy jó meleg vánkos,
ahol a szundi jólesik
Nagymama szeretete
Plüss kis párduc, egy kisgyermek
kapta,
nagymamája néki ajándékba
adta!
A templomból hazafelé
hosszú sorok kígyóztak.
Szaladtam a mama elé,
kinek szemei óvtak.
Élénken él az emléked bennem,
nem búcsúztál - én álltam döbbenten,
még itt voltál, de lelked útra kész,
emlékezeted néha visszatért.
Van ünnepi, kimenős,
elfeslett és etetős,
a konyhában lisztezős,
unokákkal tipegős.
Volt egyszer egy kis városban,
Csodaszép kis házacskában,
Virágos kertecskében,
Éldegélt egy nagymama.
Naftalinnal szőtt édes álmom
Almás pite illattal körülölel.
Ősz hajú tündér keze nyomán
Aranyló nárciszos kert zöldell.
Volt idő, hogy nem múltak az évek,
ólomlábon járt a délelőtt,
csak a mama sürgött nagy serényen
a vászonnal fedett asztal körött.
Szinte érzem a számban a tyúkhúslevesét,
Mert ez volt sokszor a vasárnapi eleség.
Aranyló zsírkarikák úsztak a tetején,
Benne a finom, friss, hazai vetemény.
Régi fénykép, rajta mama,
Édesanyám édesanyja.
Ránc nélküli kerek arcán,
Szelíd mosoly szeme sarkán.