Merengés

Rajmon Ádám

Merengés II.

Néha csak ülj le egy padra,
És nézz körül, milyen szép,
A pásztor kékség felhő nyája
Hogyan követi az ég vizét!

Tovább...

Veszelovszki Tibor

Merengés

A sötét szobában esténként feküdve,
Kinyitom elmém, az életemről merengek,
Próbálom megtalálni a megfelelő választ,
Miért nem találom a lányt, ki engem választ.

Tovább...

Trényi Péterné

Egy hajléktalan merengése

Egy szál bőrönd mindenem,
Benne egész életem.

Tovább...

Varga Anikó

Esti merengés

Ülök este csendben, félhomályban,
halálos magányra vágyva.
Viaszos, megtört könnyek csorognak az arcomon,
üres pezsgőspohár köszönt rám az asztalon.

Tovább...

Balogh Bernadett

Magányos merengés

Néma vagyok, láthatatlan,
Sötétségem hajthatatlan.

Tovább...

Kovács Béla

Merengés

A jövőnek

Néha visszanézem a múlt kétesen megírt krónikáiban
drámai hősök, holt dámák, eldobott szeretők fakó képeit.
Amint üzennek a mának, s van akiben még ez megfogan,
hogy implantálja bele mai világunkba éltük tanulságait.

Tovább...

Kránitz Laura

esti merengés

ma felhőbe burkolózott a csend
összebújtak a gerlék a padon
álmatag arccal közelgett az este
árnyéka hosszan elkalandozott

Tovább...

Raffay Györgyné Anna

Merengéseim

Álmaim, vágyaim, szomorú lelkem.
Gyötrő képek, régmúlt emlékek.

Tovább...

Herczeg Máté

Merengés

Magányban merengés... honvágyban rekedés...
Szavában a repedés... homályban feledés...

Tovább...

Hudák Dániel

Merengés

Köd van, az orromig se látok,
köröttem a mező, s elhalnak a virágok.
Fájdalmam nő, nem tudom, mit tegyek.
Világok omlanak össze, amerre járok, amerre megyek.
Leomlott várak, összedőlt álmok,
Mit tehet, kit apja bántott?!

Tovább...

Vitkovits Máté

Merengés

Első dadaista versem

Ki festi pirosra a hajnalt?
Lábamnál vakond töltetek,
elég minden kín egyszer díszcsomóba kötve.

Tovább...

Simon Józsefné

Merengéseim

Egyszer megszülettünk,
Később távozunk,
Nem tudjuk, mit hozhat
Majd a holnapunk.

Tovább...

1517

Szarka Zoltánné

Merengés

Már alig várom, hogy eljöjjön a tavasz,
Söpörtem eleget idén már a havat.

Tovább...

Markó Hajnalka

Marcal menti merengés

A Marcal fagyos partján ücsörgök csöndben,
Egyszer csak feltűnik egy hattyú a ködben.
Csak száll és száll, nem néz se jobbra, se balra,
Nem szól senkihez, csak leszáll a hűs partra.

Tovább...

Tordai Mihályné

Téli Merengés...

Hósubát öltött magára
a szép természet.
Fehér takaró alatt
téli álomba borult a táj.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom