Mese

Schmidt Lívia

Mese

Hol volt, hol nem,
volt nekem is...
tudod, olyan
mesebeli -
szerettem...

Tovább...

Atelk

Vers Gyerekeknek

Régen, mikor kicsi voltam,
fellegekben lovagoltam.
Legyőztem én minden szelet,
fényparipán jártam be az eget.

Tovább...

Domonkos Jolán

Tündér Áron és Tündér Csillag

Tündéri történet

Halványlila tüllruhában
táncra perdült a zöld réten
aranyhajú tündérlányka.
Óvatosan, félve néztem.

Tovább...

3836

Domonkos Jolán

Varázslatos ölelés

Tündérföldi tündér vagyok,
szemeimben csillag ragyog,
ha rád nézek, látom fényruhád.

Tovább...

Kis István Mihály

Cicafrász

Öreg házban öreg néni
férjével, ki nagymajtényi,
lábat áztat minden este,
a mesélő ott kileste.

Tovább...

Domonkos Jolán

Meseország a természet

Felhők mögül kibújt a nap,
ablakomon bekopogott,
azt súgta, hogy itt a tavasz,
harmatcsepp ül a szirmokon.

Tovább...

Mező Kornél

Még inkább

Hány ezer év, míg New York elsüllyed,
s ha átaludnám, majd ki ébreszt fel -
vanília égbolt, Hamlet nézi -
álomsatuból, mondd, ki ereszt el?

Tovább...

4545

Domonkos Jolán

Tapsi család festeget

Tapsifüles és családja
hímes tojást festenek,
ügyeskednek, szorgoskodnak
a kicsi nyuszikezek.

Tovább...

Mészáros Lajos

Vándorútra ment a bolha

Vándorútra ment a bolha kutyából a szobába,
rá is talált nemsokára szobában egy nagy ágyra.
Tornyos végű, szép nagyágyban paplan alatt jól elbújt,
pirospozsgás gazdasszonynak bugyijába belebújt.

Tovább...

Domonkos Jolán

Alvilági játékosok

Kaszinó nyílt a pokolban,
kongatta egy nagy harang,
repültek a bűnös lelkek
az ördöghöz le - haza.

Tovább...

3232

Molnár Gergely

Hintababa

Hintázik a kicsi baba, lobog az ő pici haja.

Tovább...

Éginé Szederkényi Edina

Zsebi kalandja

Amikor eljön az este, és csendes az éj,
A családban mindenki aludni tér.
Semmi sem rezzen, senki sem moccan,
Ámde egy kis nesz jön valahonnan.

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Mesés erdő

Erdőországnak
minden lakója
- titkok tudója -
éli a mát,
harcol a létért,
vízért, a fényért,
naponta vív meg
újabb csatát.

Tovább...

Hecz János Sándor

Indiánsors

Evokáció egy vicchez

Már száz éve is múlt talán,
vágtatott a prérin egy kacér leány.
A puszta szélén jött a baj,
levágott fűből volt egy nagy kazal,
ott trónolt rajt` egy mohikán,
Hosszú Toll, egy ifjú indián.

Tovább...

Hecz János Sándor

Ezeregy éjszaka

Mit szánt néked sorsod, szép Seherezádé?
Bárd sújt majd fejedre, egy gonosz szultáné!
Történetre vágyik! Mindig újra s újra.
Sok fejet levágott szertelen haragja.

Tovább...

61126

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom