Mesevilág
Suhanc lett
a magból,
lombot bont
mostantól,
gesztenyefa, sétány szépe,
méretes a terebélye,
út mentén áll - királyfa,
piramis a virága.
Közeleg a zápor,
szorgos hangyák
eddig gyűjtött morzsát
ott nem hagyják
összegombolt felhő
most szétpattan
itt a vihar máris
fénnyel lobban.
Fenyőerdőt festek,
vagy egy szép palotát...
inkább egy nagy hintót, elé egy paripát,
Éberen figyel a nagy pók, amott egy légy támolyog?
Csipkeháló kifeszítve, és a rovar rápotyog.
Gyere beljebb invitálja: dúdolok egy altatót,
elringatlak a sarokban, mint óceán a hajót.
Az erdei iskolában
kezdődik a tanóra,
Madár páros érkezik most
felülnek egy karóra
Lugasban egy kis rigót
Fedeztem fel tegnap
A nyomában osontam,
Gondoltam - most meg vagy!
Ó, te kedves tavaszvirág,
elmúlott a havas világ!
Gomba nő a jácint mellett,
kalapjával bólint egyet.
Vad, viharos forgószél tarolta az erdőt,
csapott a fák hegyére néhány kóbor felhőt!
Felhő könnye potyogott, hullott le a földre,
sok-sok esőt zokogott, kis tó lett belőle.
Virágszál szirmán
könnyeit este,
sápadt hold talán
ott felejtette,
napsugár látta,
ölébe vette,
vitte magával
a fellegekbe.
Fűzfa ágán függő fészek: cinegéék háza,
kicsi madár kitekintget, az ebédjét várja...
Egy fészekben sok fióka,
nagyot nőttek pár nap óta,
kerítésen madármama,
száll felé a kismadara...
Repül, fut a jérce,
kutyus be ne érje;
vezértolla bánja,
hogy a kölyök kutya
kis ostoba, buta -
csak labdának látja.
Faág roppan a ligetben,
madár röppen fel ijedten,
elsuhan, szétnéz a parkban,
pihen a barna avarban.
Ne leselkedj, hóvirág, húzd össze a kendőd;
még a jeges, hideg szél borzolja a lejtőt.