Mesevilág
Amikor az este ráül a napvégre,
kell a gyermekszívnek a vélt bizonyosság,
hogyha majd az új nap felszökik az égre,
szép lesz az ébredés, igaz lesz a világ.
"Amikor még gyermek voltam",
nem volt nekem gyerekszobám,
kisöcsémmel ketten vártuk
karácsonyra Szent Jézuskát.
Mesés évszakok
Tavasztündér
Tavasztündér virágot szór
erdőkben a tisztásra,
frissen pattanó rügyeket,
zöld levelet a fákra.
Az élet csupa érzelem,
lélekmosoly, szép szerelem,
szemek boldog csillanása,
ezernyi apró varázslat.
Megépítem homokváram,
tűzzetek zászlókat rá,
hogy jöttömre felfigyeljen
az egész mesevilág.
Mesevilágomban csodaszép az élet
(Jöttem újra írni, küldheted a verset,
hogy az élet mesés, kérlek, azt hirdessed,
higgye el a világ, hogy mégsem kell félni,
higgyed el ember, hogy nem kell kényszert élni!)
...Fenyvesek zúgnak, üzen sok emlék.
Kis patak partján fűzfa integet:
ugye, nem feledsz soha engemet?
Úgy ki vagy költségvetve, megrettensz, hogy számolgass, ha gond van,
Pedig mindig is gondtalan életre vágytál a százholdas pagonyban.
Papírfecnin múlik minden, hó végén hogyan jössz ki a pénzzel,
Pedig már nagyon adnád, hogy a mézes csupor teli legyen mézzel.
Nézném az eget, de nincsenek csillagok,
Az utunk most szétvált, megyek előre vakon.
Ez lett most kettőnkből, itt a vége,
Nem leszünk többé egymás életének része.
Van egy hely, nem is olyan messze,
Eljuthatsz oda akár minden este,
Ha kinyitod a képzeleted kapuját,
Kitárul előtted a mesevilág.
Egy ismeretlen világban ébredtem,
elindultam, megpróbáltam felfedezni e helyet.
Első ránézésre nem különbözött világunktól,
bár épp láttam a farkast, aki piros köpenyben egy erdőben lévő ház felé bandukolt.
Adventkor kétezer éves mesébe élve magunkat várakozunk,
mert szükségünk van legalább évente egyszer az igaz szeretetre,
s naponta egymás szívében titkos kívánságot lesve kutakodunk,
mit adjunk ajándékba majd Jézus ünnepén a szent vilia este.
(Részlet)
Prológus
Mesevilág megváltozott, már nem az, ami volt.
Régen a rétek felett sűrű csend honolt.
Az erdőben állatok - sokak - kergetőztek,
Együtt ittak a tónál szarvasok és őzek.
A fantázia mélyén,
- A világnak a végén -
Ott élnek a Tündérek,
Dalolgatva sok szépet.