Mező
Lelked fehér vásznára festenék
zöld mezőt nagy, tűzpiros virággal,
nádirigót fénylő, arany szalmaszállal.
Tágra nyitott virágszirmon,
Aranysárga nárciszokon
Varázslatos tavasz ébred.
...erre dobban meg a szívem feleletül.
A zöldellő szemeiben kél fel a Hold,
lelkében napsugarak fénye zakatolt,
illata a friss szabadság és a mező,
bizony jóllakna vele minden éhező.
Kiskertemben jácint nyílik,
csengettyűs füzérvirág,
sötétlila harangocskák
fejecskéi néznek rám.
Zafírszínű égbolt pihent a felhőkön,
Álmainkból kreáltunk rá csillagokat,
Andalogtunk katángillatú mezőkön,
Felettünk pici bojtokon úsztak tova
"Fáradtságom adom az esti árnynak",
a naplementét csendben figyelem,
csodálom a bíborban úszó tájat,
az égre festett színes jeleket.
Napsugaras hajnal fésüli a mezőt,
térdre hull egy kócos árvalányhaj előtt.
Gyurgyalag vadászik huncut kis bogárra,
felragyog a tolla, kékeszöld dolmánya.
szösszenet
Az érzékeny hajnal kristálykönnyeivel
hintette - cseppekkel, fénylő gyöngyeivel,
aranyló tűjével öltött bele vágyat...
Zenél az erdő - illatos úton
szárnyal a kecses, tüllszoknyás tavasz -
filigrán fruska, csicsergő kamasz,
csendül egy dallam pendülő húron
Kamillás rét - óriás csipketerítő,
búzatáblákon ring a tiszta nyugalom -
andalító ez a hajnali keringő,
afrodiziákum függ smaragdlugason
Most festek kék, tiszta eget,
vár a papír és az ecset,
fodros felhőn ül egy angyal -
ő az, aki megvigasztal
Az emlékek útján visszafelé megyek,
lábam alatt poros murva csikorog,
mögöttem kéklenek a Tornai hegyek,
az út mentén keskeny erecske csorog.
Mint kicsi, zöld lepkék,
ültek az ágra
kibúvó levelek.
Magas fűben mesés világ,
Színes, cirmos színkavalkád