Mindennapok
Így, úgy vagy máshogy,
vége lesz egyszer?
Életünk megint
nem "fenékig tejfel".
Holló vájta ki gombszemét,
Ő nem sírt, dacolt a hideg széllel,
Éjjel fájdalmat álmodott...
Mondok neked valamit,
Figyelj ide, kérlek,
Valami nincs itt rendjén,
És nagyon is félek
Szél
dalol
kies tér
árváinak
hideg ölében.
Fáradt testek, fáradt arcok,
Mindennapi testi-lelki harcok,
Megtört lelkek, megtört álmok,
Szívünkbe tépő, napi csalódások.
Szalagmunka mellett megfáradt izom,
A jövőbe vetett hit lassan halványodik...
Öreg a csont fáj és ropog,
Messzire már el nem jutok.
Mégis sokat utazgatok
Kanapéról a YouTube-on.
E századik versikémmel
Fejezem ki köszönetem.
Köszönöm, hogy itt lehettem,
Gondolataim közölhettem.
Sír, zokog egy egész család.
Kómában a csöppnyi kislány.
Sokat szenved a kis csöppség,
Seb borítja testét, lelkét.
Jönnek-mennek, szelfizgetnek,
Mutogatják a képeket.
Mi ezzel a probléma?
Kérdezheted jogosan.
Főztem lucskos káposztát.
Megkínáltam a komám.
De a komám azt mondta;
Nem ízlik a káposzta
Csend van most, ki tudja, hol... felhők közt bujkál a Hold?
Csend honol, ki tudja, hol élnek a fiatalok.
Megkérdezlek, vándormadár:
Két hazát mért választottál?
Melyikük ad otthont Neked,
Hol ver gyorsabban a szíved?
...Mintha meg sem születtem volna,
Rólam ne szóljon dal vagy mese,
Rólam ne szóljon soha kocsmákban nóta.
Sok mindent, amit hallok, nem értek,
Mellettem egy lánytársaság éhes,
Mögöttem a nyüzsgő villamoson
Nullával egyenlő nyugalom,
Kopasz ötvenes szidja a rendszert,
Mögötte a lány sarka kopogni is elfelejt,
Hárman útbaigazítást kérnek,
Itt legalább nem hamisak a tények...