Mindennapok
Felfénylő remény, te csaló!
Nem látszik tőled a való.
Óvodást kérdezik,
melyik színt szereti:
Pirosat! Sárgát! Kéket!
Horgászboton giliszta lóg,
figyelik a vízben lakók,
mennyit táncol szegény pára,
bekapjuk őt vacsorára?
Rájöttem, az életem egy kis titok,
ahol az étel is néha kifogy.
Az asztalon a sült csirke döglötten,
én meg bámullak felette részegen.
Mondd el Te, mi az értelme
citrom nélkül iszom a mai teám
megízlelem jobb-e így netán
kissé fáradtan keltem nem is időztem otthon
hogy mi volt ma velem veled megosztom
inkább mégsem tudod ez egy másik állapot
hogy tetszik ez a vers csak magad áltatod
milyen az amikor semmiről sem szól
most elmondom neked csak figyelj jól...
Nem tudtam, mit csináljak, de megpróbálom mégis,
Aki á-t mond, mondjon b-t is,
Olyan kéne, aki marad, nem siet,
Felkavarta az állóvizet
Vad legyen, vesse ki rám szárnyát,
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát,
Ne csak lásson, hanem hallja,
Sok beszédnek sok az alja...
A pici szobámban érintenek a reggelek,
Egyedül vagyok, de nem is reszketek.
Köszönöm, hogy alhattam benned,
Meghálálom, csinálok neked rendet.
Ha picit úgy érzed, hogy most már tényleg elég,
Ha úgy érzed, hogy takarózol, a bőröd mégis még ég,
Ha azt érzed, hogy nincs már tovább előre,
Gondolj bátran szépekre, tavakra és mezőkre,
Ahol Te magad vagy, vagy vigyél valakit,
Fogjátok ki együtt a boldogságnak halait,
Kerüljetek szembe minden ellenszenvvel,
Próbáld a világot néha egy másik szemmel...
Szeress a mának, s majd könnyebb lesz a holnap!
Annyira szaladunk
magunkat kergetve,
cél lét elől jár a sorrendben,
időnként megülünk,
pihegünk "nyafogva",
akkor sem látjuk meg,
mi hiányzik számunkra.
Körülnézel a szobában,
sehol egy segítő kéz.
Egyedül vagy a lakásban,
mindegy is, hogy merre mész.
Felkelt rég a Nap,
szép a virradat,
rég volt hajnali
kakasszó!
Napsoroló
Hétfőn semmi se lehet,
Kedden kezdik a hetet...
Hagyott el már barátom,
Hagytam is már el,
Lyukas folt a kabáton,
Kérek még egy üveggel.