Mindennapok
Anya, mondd meg, milyen három évesnek lenni?
Ilyen kicsinek miért kell óvodába menni?
A mai társadalomnak nem lehet megfelelni,
Ezért ne próbálj mindenki kedvére tenni.
Avagy tavasz a télben...
A köd-csokrokban gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül... ez talán a feltámadás?
Ajak, kéz és rozsdás tű remeg,
A sikátor neonfényben vibrál...
Félek önmagamtól,
Néha messzire futnék
Tejhabként forrva
Kietlen utakon.
Erdei tisztás
élete izzás,
égbekiáltó
fájdalomé.
Óriáskerék
Óriás a
belvárosban,
Fehérvárunk
szíve dobban
Az idő kősziklákat görget,
rajta sodródom az élettel,
mezején egyszer találkozom
az elkerülhetetlen végzettel.
Itt születtem én is a fényes Hold alatt,
ugyanúgy nekem is vörösen tündököl
égen az alkonyat.
A Föld nemcsak nekem tartogat sok csodát,
s ha óvni is tudnánk, a szelíd természet
nem gyűrné homlokát.
Amint elkezdődött a tavaszi kikelet,
Kicsiny hazánkban szájmaszk lett a viselet.
Érvénybe lépnek az óvintézkedések,
gondterhelt egyének, csökkenő kedélyek.
Megdermedt a toll remegő kezemben,
furcsa gondolatok kavarognak fejemben.
Írnék, de megbénít egy ismeretlen erő,
néha fontos, máskor nem számít a jövő.
Rózsa nyílott - babarózsa,
asszony-álom vált valóra,
mellkasából pille illant,
szembogárban könnycsepp csillant -
Szívem mégis szomorú
Fény
Dereng,
Kél a Nap,
Aranysugár
Harmaton csillan.
Ez is elmúlik
Hajnal pirkad, kinyitom ablakom...
Azért van most karantén,
Ülj nyugton a kanapén,
Maradj otthon, nézz tévét,
Vagy pucold ki a vécét!