Mindennapok
Rezdül a csendem a háttérben,
gondolatom száll, kering,
nesztelen mozdul, félénken
téged idéz meg rendszerint.
A szeretet az örök,
S mint zúgolódó tenger, feltörök,
S a sziklák éleit simítom s töröm szét
Meggyötört, viharos lelkemmel,
S ez az erő van, hogy letaszít,
S van, hogy égig emel
Romos-mára futó borostyán-tegnapok,
csipke-szőttes álmok még bizonytalanok...
...gyalogszerrel tűnt el mérföldnyi távolság,
nyűtt munkás-szennyesét harmatcseppek mossák
Zöldre vált a lámpa, mikor odaérek,
akad parkolóhely szinte minden téren.
Az emberek szeme, hogyha belenézek,
ismerősen csillog fényes melegséggel.
én mindig kilógtam a sorból
mint az alfák közt egy skoda
eldobott mindegyik
pedig azt mondták egy csoda
csoda ez a barátság
és hazudtak hogy őszinte
hogy feljutunk a tetejére
de valójában csak a földszintre...
a gondolkodás szó nélkül köszönt
elsőre nem mutatsz közönyt
eltitkolsz néha dolgokat
nem leszek aki csak bólogat
Sötét felhők tornyosulnak
A kisvárosi állomás fölött.
Nem emlékszem mikor vett magára
ünneplő ruhát
s kötötte kontyba barna haját
cipőjét elnyűtte a nyár
teltek az évek - új nem várt reá...
Felfénylő remény, te csaló!
Nem látszik tőled a való.
Óvodást kérdezik,
melyik színt szereti:
Pirosat! Sárgát! Kéket!
Horgászboton giliszta lóg,
figyelik a vízben lakók,
mennyit táncol szegény pára,
bekapjuk őt vacsorára?
Rájöttem, az életem egy kis titok,
ahol az étel is néha kifogy.
Az asztalon a sült csirke döglötten,
én meg bámullak felette részegen.
Mondd el Te, mi az értelme
citrom nélkül iszom a mai teám
megízlelem jobb-e így netán
kissé fáradtan keltem nem is időztem otthon
hogy mi volt ma velem veled megosztom
inkább mégsem tudod ez egy másik állapot
hogy tetszik ez a vers csak magad áltatod
milyen az amikor semmiről sem szól
most elmondom neked csak figyelj jól...
Nem tudtam, mit csináljak, de megpróbálom mégis,
Aki á-t mond, mondjon b-t is,
Olyan kéne, aki marad, nem siet,
Felkavarta az állóvizet
Vad legyen, vesse ki rám szárnyát,
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát,
Ne csak lásson, hanem hallja,
Sok beszédnek sok az alja...
A pici szobámban érintenek a reggelek,
Egyedül vagyok, de nem is reszketek.
Köszönöm, hogy alhattam benned,
Meghálálom, csinálok neked rendet.