Mindennapok
Érintelek és te megsimogatsz,
én rád ragyogok, te meg rám nevetsz,
ujjaink elszántan simítják egymást,
na, mindenki láthatja, hogy így szeretsz!
Ki kicsoda?
Nagy talány
itt, az élet színpadán.
Hisz bál van.
Mindenki maskarában.
Egymás szemében látják a jövőt,
egy(más) tettében az elköszönőt...
Itt vagy-e még, ha éjszakát váltja nappal?
Ragyogsz-e még rám, ha jön a hajnal?
Távoli esőben, szürke színű réten
Ácsorogsz-e még kint a földön túli éjben?
Félhomály, konyhazaj. A falra freccsen
langy légben egy lassan hűlő hangulat.
Kapcsoló kattan, és e nyári esten
asztalra görnyedve időt így múlat
Fém-hideg szárnyakon
verődnek térközök,
a hitem árva gyom,
csillaggal ütközök.
szívem üres óratok,
lélektől erjed a köd.
száradni kilógatott
rongyaim hideg dögök.
Hűvös volt a hajnal, s ő már dolgozott.
Fejét ölébe hajtva ült a híd alatt,
hajában masni, kék szalagja kopott,
és vékony ruhája térdénél felhasadt.
Koldusoknak lájkot dobál,
eszetlenül telefonál,
nyaka ferdül, nehéz feje,
bankszámla a vonzereje
Hétköznapi pszichológia egy szerelem margójára...
Elmúltak a szerelmetes nappalok,
Már nincsenek meg szerelmes hajnalok...
(3 soros-zárttükrös)
Becsap még a délibáb is,
Hiteget, mint az álom is...
Becsap még a délibáb is.
Ó, de mennyire lennék
Lennék én fáknak törzsén zöld moha,
Lennék én tán maga a nagy erdő,
Lennék én vén kunyhóban éjszaka,
Tányérokon frissensült tepertő.
Üvölt a szemed a hallgatásban,
Nem tudja senki, mi van a halk lakásban.
Punkot hallgatok, pipát szívok,
"felelős apa" - szólnak gúnyosan.
Verseket írok.
Gyöngyözik a húslevesünk,
édesanyám szürcsölgeti -
meghitt percek - elcsevegünk -
szalvétáját gyűrögeti...