Mindennapok
Azért van most karantén,
Ülj nyugton a kanapén,
Maradj otthon, nézz tévét,
Vagy pucold ki a vécét!
hűtőn mágnestábla,
hogy mit kéne venned,
üzen firkált ábra.
a szomszédban kiadó apartman,
fönt idegenek, alattunk mások,
zárt ablakok redőnnyel takartan...
Lágyan, óvatosan érintsd meg őt,
az erősnek látszó, törékeny nőt,
lelke mindig gyengédségre vágyik,
szerelmes szavaktól kivirágzik.
Lett mindennapi rigmus,
Karanténban a világ.
Itt a koronavírus!
Lezárták Itáliát.
Ha tüszzentesz, vagy ha köhögsz,
papírzsepibe tegyed,
majd dobjad ki a szemétbe,
mást ne fertőzz meg vele.
Budapesten bárhol megyek,
állnak itt-ott a rollerek.
Hol csak egy vagy kettő-három
fekszik vagy áll az utcákon.
Apró, igaz baráti körrel,
Meghitten, teli élettel,
S egy lelki társsal szívből
Élni szabadként a sikertől.
Hűs koránnyal
Talpra pattant,
Nyűtt kosárba
Szemet mert...
Mindennap öröm, mit megélek,
apró pillanatok beszélnek...
Miért örülsz annak, ha másnak árthatsz?
Tán boldoggá tesz, ha másokat sírni láthatsz?
Mire jó a gyűlölet? Hasznot az még nem hozott.
De fájdalmat, szenvedést már sokaknak okozott.
Így idősen is szép lenne az élet,
Ha volna melletted szerető lélek.
Szuszogsz, szuszogsz.
Horkolsz,
Karjaimba bekuckolsz.
Lélekben már dorombolsz...
szmog ül a "minden mindegy"-en
mit eltakar égszintig ér.
a mikulásgyári egyen-
zacskóba dekára kimért
szeretet csak ragad gyűlik.
Életkönyv lapján szétfolyt a tinta,
ráncokat árkol arcvonásainkba.