Mindennapok
Ne fussatok, lassan menjetek,
van még idő bőven, rengeteg,
inkább holnap ábrándozzatok,
ma még az út fordul, kanyarog.
Eljő majd az a tavasz, mely új reményt ébreszt,
a rossz végre elbukik, többé meg nem téveszt.
Versek a fiókban.
Kárhozottak vagy felmagasztaltak?
Ki tudja titokban?
Versek a fiókban.
Fejre állt világ
Gyökértelenné vált - rég...
az este sötétebb falán
megfut páracsepp kövérje.
altató zsibbad nyelv alá,
egy párna épp közénk férne.
Futnak a házak,
Futnak a kertek.
Kattog a kerék.
Tűnnek a berkek.
Mi az a lelki társ? Kérdeztem sokszor már.
Olyan, mint egy barát, de több annál.
Vajon mért ilyen szomorú
ez az adventi koszorú?
Csendes magányban vetül ránk:
lila és rózsaszín ruhánk.
az impulzusok, azok fontosak.
ki- és behatás kergetik egymást,
az emlékek idővel foltosak,
s preferálnak egy újabbat, egy mást.
Jött egy újabb hajnal - hígul a sötétség,
jobbjára fordult, még szunnyad a gyöngédség,
gépi a mozdulat - kávé híg, fekete,
rágott, megkopott a bögrémnek pereme
Hétfő van ma, figyelj jól,
Kezdd a hetet nagyon jól!
Olyan a világ most, mint egy nagy kolostor:
hideg, üres és félelemmel teli.
Véget ért a nyár, de mégsem bánom,
a hercegemet én már rég nem várom.
Mit tettek veled, te büszke nő?
Őszülő homlokodon túl sok már a redő.
Szépséged megkopott, arcodon sebhelyek,
az ég is sirat, a pusztulás fenyeget.
Elhalkult a világ nagy zaja,
Sötétben repdes egy ijedt légy,
Még hallik tán a kuvik dala,
De elszenderült mára a fény.