Móka
Itt vagyok, kincsem, beszélj hát!
Mondd el nekem, hogy mi bánt!
Meséljünk most vicceseket,
énekeljünk énekeket!
Sokszínű a sokadalom,
farsangi fánk az asztalon,
maskarámat felveszem,
gondomat sarokba teszem...
Nyisd ki gyorsan most a szemed,
odakint már a nap nevet,
téged vár ma minden játék,
ez a nap csupa ajándék.
Gurul a labda,
kacag a baba.
Kergeti futva,
messzire jutva.
Bárcsak az lehetne, mint gyerekként,
És álmodoznánk úgy, mint rég,
Elhinnénk, hogy a világ jó és szép.
Egy szempillantás alatt elragadtad szívem,
Egy szívdobbanás alatt lettem mohó híved.
Magyar virtus
Emberségeset mókázni kéne,
fennforogjon az állatság ténye,
bolondságunknak nincsen határa,
érettségünknek végül, dacára...
Egy Gyermek mindig Boldogság...
Tárt karokkal fut eléd,
tenyeredbe teszi tenyerét.
Egy Gyermek mindig Boldogság,
szíve igaz, mint a gyémánt.
Mindenki ismeri Aesopus meséit,
unalomig hallott regéit;
hogy az éhes róka, okosan ám,
becsapva a hollót, s vacsorát
csapott a kiejtett sajtból;
unom már, sok okból.
Januári havazásban
Mikivel az ablakban
Lógattam a lábam...
Miért szúrós a sün bundája?
Tűpárnát varrtak reája.
Szilveszterkor lehetsz hangos,
Zenebolond, most légy pajkos!
Itt az idő a nagy mókára,
Lakomázzunk malacok módjára!
Süt a mama, süt a pék,
befűti a kemencét.
Egyik szitál, másik fűt,
sugározzák a derűt.