Móka
Cseng a csengő, csilingelő,
iskolában van a Gergő,
utolsó napi tanítás,
fogd a táskád, és futás!
Képzeld el, mi lenne, ha egyszer
április elsején arra ébrednél, hogy
a zord valóság, mely körülvesz,
jó móka volt, csupán egy kis tréfa.
Mikor korsó járt a kútra,
S a gémeskút kiszolgálta,
Élt a vidék hagyománya,
Vödör víz járt locsolásra.
Jött egy küklopsz a szemészetre,
szert tenni pár szerény tesztre.
Szétrágott négy fényes képet,
s térlátása tényleg tré lett.
Buborékok táncot járnak az égen,
gyermeki kacaj úszik a szélben.
Béka Béla s Aladár
a vízparton szaladgál.
Brekeke, brekeke,
ezért lett oly melege!
Magyar virtus
Emberségeset mókázni kéne,
fennforogjon az állatság ténye,
bolondságunknak nincsen határa,
érettségünknek végül, dacára...
Egy szempillantás alatt elragadtad szívem,
Egy szívdobbanás alatt lettem mohó híved.
Itt is volt, ott is volt,
fent is volt, lent is volt,
erre sétált, arra szaladt,
felnőtteket mulattatta,
gyerekekkel mókázott,
rakoncátlan kópé volt.
Gyermekélet, hol még ma sincs béke
Földünk gyermekeiért
"Kerekecske gombocska" és "Csíp-csíp csóka",
távoli pici lány, arca csupa móka,
olyan gyermek ő is, mint nálunk sok többi,
szénfekete szemű, termetre pöttömnyi.
Április elseje
Szép, tavaszi reggel volt.
A Nap nyugaton kelt, és keleten tért nyugovóra.
Bárányfelhők cikáztak a kertben,
És visszafelé járt az óra mutatója.
Itt vagyok, kincsem, beszélj hát!
Mondd el nekem, hogy mi bánt!
Meséljünk most vicceseket,
énekeljünk énekeket!
Sokszínű a sokadalom,
farsangi fánk az asztalon,
maskarámat felveszem,
gondomat sarokba teszem...