Mosoly
Hozzád szólok, ki a Nap melegét osztja szét.
Hozzád szólok, ki a langyos szellővel legyez.
Hozzád szólok, aki hallgatsz, nem beszélsz.
Hozzád szólok, kinek a patak csörgedez.
Valami nagy-nagy verset kéne írni,
hogy csodálkoznának az emberek.
Jaguár a kocsim, Puma a nadrágom.
Elverem pénzemet, még sincs semmi károm.
Apámnak vagyona soha el nem apad.
Biztosítja nekem az életszínvonalat.
Határ szélén dinnyecsőszök,
bokrok alatt nyári gyöngyök.
Dinnyeföldön, kerek labda
gurul jobbra, gurul balra.
Töpörtyű s a Farkonfogott barátsága
Kis Töpörtyű magányos
lévén
ült a járda szélén.
Farkonfogott tavalyi nagy
cicám, na, ő
sem vidám.
Ne nevettess! Vagy hát mégis,
kacagjon ránk még az ég is!
Derüljön fel a világunk,
ez az, mire régen vágyunk!
A pilótakekszek őrült kamikazeként
repülnek a számba,
majd lenyelem az isteni kazánba,
gyomrom mélyére azokat.
...mellélövök már nem egyszer.
Kimentem hát a piacra,
hátha segíthetek rajta.
Hogyan legyél jó nő vagy jó pasi?
Mosolyogj! Nem fogsz a kedvességbe, humorba nagyon belehalni,
s még a legrandább megjelenésedet is vonzóvá teszi,
ha nem duli-fuli szappantól habzó, morgó szájszaggal
vered szembe a szomszéd nénit is - vagy az ego-raktáradban
évtizedek alatt tökélyre fejlesztett, sértettségi bárddal.
Drága Édesapám:
kacagó - kék szemű!
Tőled örököltem
mosolyom és derűm.
Hajnali fény sugárzik ablakomon.
Vidám napom lesz ma, így érzem.
Pihenten nyitom ki két szemem,
mert mosoly ébredt a fénytől arcomon!
Egyszer írtam egy ünnepélyes verset március 15-re.
És jött a poet-értékelések legkülönösebbike:
"Hát igen, nagyon fontos a természet és a környezet védelme."
Hosszan gondolkodtam, hogy jön ez ide, míg lassan...
Felnézek az égre felemelt karokkal.
Csodavilág vár ott öntött angyalokkal!
Kipecázott az Aranyhal,
míg trécseltem egy varanggyal.
Szép mocsár volt, ahol éltem,
nem hittem, hogy damilvégen