Mosoly
Lehet a rosszhoz is jó képet vágni?
Lehet-e nevetve sírni, ha kell?
Mikor a boldogság kartávolságnyi,
s vele a sors vigyorral rohan el.
Sarjad sok kis rügy, ébred a világ,
vadszázszorszépet friss szellő cibál,
a tavasz színe cseppent a rétre
hóvirágfehér ibolya kékje.
kidobtam magam de
attól még itt vagyok
ha kiszállok magamból
világot láthatok
odakint ma minden
fekete és fehér
csöndes lett az elme
mert az ösztön a vezér...
Köztudott, hogy azt tartja sok mendemondás, ősi titok, szent írás, motivációs forrás:
bármit is kérsz, azt megkapod. Kulcs a szívben, s várhatod, ha égő vággyal hithűen akarod.
Így hát: Kedves Univerzum! Néked üzenek pörögve (hátha nem váltok közben ürömre)
és erényes kérvényemben Téged arra ösztökéllek, most nézzen le rám a mindenséged!
...mikor őt kiabálom,
olyan fürge, mint az álom.
Itt terem, meg ott terem,
mosolyog is szüntelen...
Mikor mama nemet mond,
hunyorog a kis pocok,
résre szűkül szép szeme,
épphogy kilát belőle.
Bogáncs leszek, megragadlak,
karjaimmal átkarollak,
le nem téphetsz már magadról,
bárhova mész, veled tartok.
Úgy gondolta a kis nyúl,
locsolkodni elindul,
festett mára eleget,
hímes tojáshegyeket.
Nyusziföldön húsvét előtt
izeg-mozog a sok munkás,
tojást fest kicsi és felnőtt,
szorgalmasak, meg nem unják.
Csak ülök és sírok,
Bámulom a lapot,
De írni nem tudok,
Tehetetlen vagyok.
Pándnak színeiben megye a Pest,
a meggypiros szívem előhozom,
elémegyek, és ha eljön az est,
címeres meggytortám megalkotom.
Áprilisi csélcsap szellő
terelget pár gomolyfelhőt,
ami még a télből itt maradt.
Mosoly
Játszótéri homokban,
apró lábnyomokban,
hintán szálló kacajban,
piros bohóc orrban,
legyen csodás gyermeknap...
Biciklizünk a csapattal...
lemaradtam pár kanyarral;
út közepén egy varangy ül,
engem delejez groteszkül!