Mosoly
Szeretem a tájat
Napot holdat rétet
Ringó almafákat
Lelki békességet
Kővé dermedt Csiga Áron
a szokatlan, új látványtól.
Kidülledt a két nagy szeme,
leesett a szemüvege.
A hét törpe háza
rég nem volt kifestve,
a nagy pingálásra
nem volt törpnyi kedv se.
Öreg ház fapadlásán
lyukacska tátong,
sárga mellű cinegék
búvóhelyét látom!
A hegytetőre
tábortűz illik,
roppan a rőzse,
lángja felizzik.
Ragyogó kék, szép szemeid,
akár az égen tündöklő csillagok,
néznek le rám, szerelmes tekintettel
tudják, örökre társad maradok.
(Anaforás, 10 szavas duó)
Mosolyogj, másokra is pozitívan hathat...
Mosolyogj, örömet és derűt fakaszthat.
Amikor én kislány voltam,
Babakocsit tologattam,
Babáimat fésülgettem,
Szép ruhába öltöztettem.
Nyomó és bánatos üresség,
tiszta semmi táncol némán.
Elfojtott bánathalom gyűlik
Az összetört, puha arcán.
Kicsi babám (Lara) könyvet forgat,
Lapjai közt képről olvas.
Lapoz jobbra, lapoz balra,
Míg nem talál egy kedves rajzra.
Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,
amíg mosolyogni még ereje marad.
Gyakran szégyenlősen felhők mögé bújik,
s tán ott is maradna a zord télen túlig.
Mosolyogj mindig
akkor is, ha fáj,
hisz nem értik úgysem,
hiába mondanád.
Albert mondta múlt században. Tudod? Az a fizikus!
Teret, időt széjjelszedni már bizony nem ildomos.
E egyenlő em-cé négyzet. Érted? Ez így logikus,
Megértheti kovács, cipész, tudós, orvos, kubikos.
Macskagyűlés volt minálunk,
kiskrambó lett a főnök, nos
a téma tárgya, ki iszik
tejet utoljára! Panaszt tett
a kiscica, hogy ő a tejet
nem itta! Erre a bociszemű
anyukája púpot ütött kobakjára!
Oximoronelmélkedés apevákban
Hull
Szemre
Rémálom,
Arcon mosoly.
Ágy a koporsó.
*