Mosoly
Vörös kör terül magas rónákon,
ébred öreg harcos hajnali órákon.
Felkúszik komótosan az égre,
hideg éj után; Hajnal lesz végre!
Szeretet
Őszinte léte
csakis szívekbe égve
lesz maradandó.
Az élet szép, ha van család,
Amely mindig melletted áll.
A testvér a testvérnek nem árt,
S a gyermek tiszteli apját, anyját.
Mosolyog a szájad,
Örömödet látom,
Felcsillan a szemed,
A mosolyod ÁLOM.
Sosem feledem, mily eget-rengető
erő rejtőzik egy mosolyban... Dobban...
Az erdőt, a rétet
vastag hó takarja.
Hótól elnehezült
a fák ága-karja.
Tegyük a Karácsonyt igazi ünneppé!
Tegyük a Karácsonyt igazi ünneppé!
Szíved közepébe ültess egy virágot!
Jó lenne, ha más is példánkat követné,
s emberivé tennénk ezt a “zord "világot.
Valahol tőlem távol egy ismeretlen,
Ki szintén a világ gondjain mereng el,
(Vagy ez csak önáltató tünékeny álca?)
Széles e világban magát nem találja.
Hófehér sarokházak mögött
rőt fatörzsek illata árad.
Gyümölcsíz kelyhének csillaga
csurrant csókokkal trillákat.
Vad, viharos forgószél tarolta az erdőt,
csapott a fák hegyére néhány kóbor felhőt!
Felhő könnye potyogott, hullott le a földre,
sok-sok esőt zokogott, kis tó lett belőle.
Boldog az életben csak úgy lehetsz,
Ha észreveszed életedben az apró jeleket.
Olyan csend van...
A nap, a hegyek mögé bújik,
Az éjszaka lassan teret hódít.
A víz tükrén még táncot jár a fény,
Hogy szép színeit az éjben szórja szét.
Hajnalban látlak,
ébren álmodva élek.
Hajnalban csak
Rád gondolok, félek.
Hullámok hátán sodró sejtelmes karavellán állok,
A végtelen távlatába látok én, s a vágyak lágyan járnak át...
A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.