Mosoly
Angyalok szállnak magasan az égen,
s egy fényes csillag tűnik fel a messzeségben.
Pici, szőke angyal, nemrég múlt három,
feléd nyújtja kezét: "Gyere, légy a barátom."
Kedves mosolyával szeretetet áraszt,
hálás lehetsz érte, hogyha téged választ.
Tankákban
Tavasszal minden
Kivirágzik, új élet!
Növény pompázik.
Kirándulók serege
Megy kicsit a hegyekbe.
Oly te kedves, csodás világ,
forognak, mint a karikák,
élet maga a körforgás,
bánat, öröm, s a mosolygás
Elég egy mosoly, hogy szebb legyen a napod,
ha őszintén szeretsz azt százszor visszakapod.
Teraszon ülünk csendesen,
Eszünk, borozunk rendesen.
Csendben, némán beszélgetünk,
Felrémlik előttünk életünk.
Mondja a nóta: pálinka, légy az enyém...
Helyes, igyunk. Egy kupicával az enyém!
A tóparton békák kuruttyolnak,
Vacsorára szúnyogokat várnak.
Ha oly` borús az arc,
Ha borús az idő,
Ha van valami harc,
Hát... borús a jövő.
Pillanatod élményét húzod
Magad után... folyvást vontatod.
A halál mosolya:
Halál mosolya
Torz elmúlás jelképe,
És a lét vége.
Elhúzott száj úgy maradt,
Arcmimika... letapadt.
Csak egy porszem vagyok a nagy sivatagban.
Fú a szél, és gördülök át a dombon, lassan.
Nincsen semmi lehetőségem megállni.
A szélzúgásban nem tudok kiáltani.
A mindig őszinte nem igazán hódol
A konvencióknak, hanem másként módol.