Mosoly
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Ezer színes virág súgja most azt neked,
ha szíved kitárod, újra boldog leszel.
Emlékszem. Nem felejtem soha, hogy neked
bátran elmondhattam, ha öröm ért, és sikerem
a tiéd is volt, észrevetted, ha fiatalságom nyúzott,
bántott, vagy nem értettem magam sem, olykor
csak ültünk a kisszéken a konyhában, és te sosem
otthonkában, hanem mindig szépen - nyáron
könnyű ruhácska, télen mellény és melegítő.
Vad, mélykék égen,
felhők tövében
bújócskát játszik
a napsugár.
Gyümölcsfákon tündér tipeg,
megsimogat minden rügyet,
felhők mögül les pár napsugár.
Fut a kis srác, hogy mosolyog.
Nem érti: a föld hogy forog,
A füst is miért gomolyog,
Emberek miért gonoszok.
Ellesett pillanatok
Nőnap közeledik,
fiúcska számolja
gyűjtött zsebpénzeit.
Szeretethiány
Szeretethiány... ha észre sem vesznek,
Mindenütt, minduntalan nélkülöznek.
Szíved fáj, kutat, talán rossz úton jársz?
Pedig csak pillantásra, mosolyra vársz!
Kunkori felhő, pamacs az égen,
tavaszi napfény ragyog tövében,
pár bolyhos barka ébred az ágon,
esőcsepp csillan egy hóvirágon.
Képzeld csak el,
milyen lehet mosolyban fürödni?
Ha te ragyogsz,
az utcán is az fog szembejönni!
Hajnali pacsirtaszóra ébredtek
az odvas tölgyfákban élő kis manók.
Csütörtök reggel csillogó szemekkel
indultak fogni száz tarka pillangót.
Galamb szeli át az eget,
patakparton zöld gyík szalad,
az erdővel benőtt hegyen
őzbak legel a fák alatt.
Ködös álmok
a végtelen úton.
Nincs is másom,
csak amit most látok.
Az égboltot gyertyafénykristály
díszíti fent a magasban,
százmilliónyi csillagcsokor
szikráz a kékbe aranyat.