Mosoly
Hófehér sarokházak mögött
rőt fatörzsek illata árad.
Gyümölcsíz kelyhének csillaga
csurrant csókokkal trillákat.
Vad, viharos forgószél tarolta az erdőt,
csapott a fák hegyére néhány kóbor felhőt!
Felhő könnye potyogott, hullott le a földre,
sok-sok esőt zokogott, kis tó lett belőle.
Boldog az életben csak úgy lehetsz,
Ha észreveszed életedben az apró jeleket.
Olyan csend van...
A nap, a hegyek mögé bújik,
Az éjszaka lassan teret hódít.
A víz tükrén még táncot jár a fény,
Hogy szép színeit az éjben szórja szét.
Hajnalban látlak,
ébren álmodva élek.
Hajnalban csak
Rád gondolok, félek.
Hullámok hátán sodró sejtelmes karavellán állok,
A végtelen távlatába látok én, s a vágyak lágyan járnak át...
A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.
Annyi minden jár fejemben:
lökött, szökött gondolatok,
kopott, repedt, átnevetett,
mulandóan kis kacatok.
Ajh, ti nők, ha tudnátok,
Hogy egy mosolytól
Mily fény száll rátok!
fogy a bor
nő a kedv
a gyorsvonat
pestre megy
zakatol gyomromban...
közeledve Hozzád
arcomon a ráncok
mosollyá simulnak...
A mosolyod bújt szívembe,
ahogy ott álltál mögötte
a karácsonyi fényben.
Most hogy közelít felénk újra karácsony
eszembe jutott az a kis tépett fenyő
amit a piac egy eldugott sarkából
boldog mosollyal húztál nekem elő...
Mi ez?
Mit tett?
Mi ez itt?
Rég írtam már
Bárkinek is
Bárkihez is:
Hiányzol